Sziklakerti és talajtakaró évelők
Sziklakerti évelők, Talajtakaró évelő növények. Törpe százszorszép, Gombafű, Harangláb, Ikravirág, Tengerparti pázsitszegfű, Harangvirág, Tollbuga
Sziklakerti évelők, Talajtakaró évelő növények. Törpe százszorszép, Gombafű, Harangláb, Ikravirág, Tengerparti pázsitszegfű, Harangvirág, Tollbuga
Cickafark, Lágyszőrű palástfű, Csótárvirág, Szívlevelű bőrlevél, Törpe margitvirág, Nagy szívvirág, Levendula, Hírharang, Tulipánok
Őszi sisakvirág, Tündérfürt, Korbácsliliom, Fáklyaliliom, Bugás lángvirág, Érdeslevelű napraforgó
Az évelő virágok földbeli hajtásrendszere vagy föld fölötti száruk évenként kihajtó, áttelelő rügyeket fejleszt, ez teszilehetővé, hogy több éven át virágozzanak és termést érleljenek.
Az évelő virágok népszerűségüket annak köszönhetik, hogy bár a nemesítők vad fajokból nagy díszértékű fajtákat tenyésztettek ki, ezek legtöbbje azonban eredeti jellegét megtartotta, s így a természethez közel álló növénycsoportosulásokban idegenszerűség nélkül jól beillenek.
Az évelő virágok rendkívüli alak és színgazdagságuk miatt nagyon változatos csoportosításban ültethetők.
Alkalmazásuk gazdaságos, mert telepítésük költségesebb ugyan az egynyári növények, mégis több éven keresztül díszítik a kertet.
Csupán ápolásukról kell gondoskodni, sőt néhány év múlva annyira megsűrűsödnek, hogy ritkítani, átültetni kell őket. Ekkor újabb virágfelületeket ültethetünk be a szétosztott tövekkel.
Az évelő virágok - virágzó évelők az egy és kétnyári virágokkal szemben jobban megőrizték szülőfajaik vad jellegét, ezért sokkal természetesebb megjelenésűek.
Az évelőket elsősorban hangulatos pihenőhelyek díszítésére, geometrikus formák mesterséges jellegének feloldására használhatjuk.
Az elhelyezést illetően inkább a tájképi hangulatú, lekerekített formájú és nem a szigorú geometriai kialakítás javasolható.
Az évelő virágok elehelyezése során mindig kapcsoljuk az évelőket a park, a kert hangsúlyos részeihez. Ilyen társításban összekötik a kert egyes egyes részeit, fokozzák az építészeti elemek hatását.
Az évelőágy a nagy díszítőértékű, nemesített fajták tömör ültetésű együttese.
A szabad évelő csoportok az egyszerűbb komponensekből álló lazább, szaggatottabb, egyben tájképi jellegű kiültetés.
Nem valók az évelő virágok olyan különlegesen kiemelt helyekre, ahol a tartósan reprezentatív, ünnepélyes, élénk színhatás kívánatos. Ilyenek a fontosabb emlékművek, középületek, városi díszkertek. Itt egynyári virágok alkalmazása javasolt.