Az ezüstfát a fűzfához hasonló levelei miatt olajfűznek, olajfának, ezüstfűznek is nevezik. Termése olajbogyóhoz hasonló, de fanyar ízű.
A keskenylevelű ezüstfa az ázsiai sztyeppékről származik. Kis fa, vagy nagyméretű lombhullató cserje. Keskeny lándzsa alakú levelei ezüstösek szürkés zöldek.
Kezdetben gyors növekedésű nagy bokor, ami idővel 5-10 méter magas fává nő. Ágai tövisesek, hajtásai ezüstösek. Hosszúkás lándzsás levelei felül zöld színűek, fonákjukon ezüstösek.
Apró, erősen illatos, mézelő sárga virágai május-júniusban nyílnak. termései ezüstös, majd idővel kissé megbarnuló lisztes hatású csontár.
Homokos talajok megkötésére, szikesek fásítására is kiválóan alkalmas növény.
Gyakran ültetik nagyobb telkek határolására. Rendszeresen nyírva sűrű sövény nevelhető belőle.
Igénytelen, szárazságot, talajvizet, sziket tűrő, szinte mindenk kibíró növény. Ültethetjük száraz vagy nedves talajba napfényes vagy árnyékos fekvésbe.
Pirostermésű ezüstfa - Elaegnus umbellata
Pirostermésű ezüstfa - 3-4 méter magas tövistelen, vagy néha tövises ágú bokor. A keskenylevelű ezüstfánál kisebb és keskenyebb levelű.
Sárga illatos virágai május-júniusban nyílnak. Ősszel apró piros termései a vesszőket teljes hosszukban beborítják, és intenzív díszt adnak.
Hazája Kelet-Ázsia. Napos fekvést, közepes vízellátást és humuszos, lehetőleg savanyú kémhatású talajokat kedvel. A magas mésztartalomra érzékeny.