Uborka termesztés szaporítás ápolás - Uborka fajták

• Frissítve: 2023-09-23  

Zöldségtermesztés

Uborka (ugorka, Cucumis sativus L., Cucurbitaceae). Őshazája Kelet-India, Kína, Elő-Ázsia. De Candolle szerint Indiában legalább 3000 éve, hazánkban a XIII. sz. óta termesztik. Táplálkozási jelentősége nagy. Tartósítása egyszerű, ezért a konzervipar nagy tömegben dolgozza fel. A savanyításon kívül újabban mélyhűtéssel is sokat konzerválnak.

Az uborka termesztés legfontosabb tájai Nagykőrös és Kecskemét környéke. Magtermesztése legnagyobb mértékben Szabolcs megyében és a Bodrogközben terjedt el.
Egyéves, lágy szárú növény. Főgyökere 80-100 cm-re hatol a talajba. Szára több méterre megnövő, heverő v. kacsokkal kapaszkodó, szögletes. Levele általában tenyeresen karéjos, nyeles, az egész növény serteszőrös.

Az uborka virágai egylakiak, vált ivarúak. Termése henger alakú és különböző hosszúságú ko. baktermős. Magja nagyon hasonlít a sárgadinnye magjához; a magvak megnyúltak és mindkét végén hegyesek.

Az uborka melegigényes növény. A csírázás megindulásához legalább 12 C° szükséges. Fejlődésének optimális hőfoka 25 C° körül van. Aránylag kevés fény mellett is virágzik, ami a téli hajtatásnak nagyon kedvez. Sok vizet kíván, a kobakosok közt a legvízigényesebb. Szereti a párás levegőt. Nagy termést csak jó minőségű talajon ad.

Az uborka tápanyagigénye nagy, bőven kell istállótrágyázni, meghálálja a N és P trágyát. Az uborka többnyire kalászos után kerül. Utána ismét kalászost vagy kisebb trágyaigényű zöldségnövényt tesznek ( sárgarépa, petrezselyem, cékla ).

Az uborka jó előveteménye a többi zöldségféléknek is. Előtte legtöbbször korai karalábé t, fejessalátát, zöldhagymát, hónaposretket, korai fejes- és kelkáposztát, korai burgonyát v. zöldborsót termesztenek.

Legjobb köztese a kukorica, mert az uborka számára párásabb mikroklímát biztosít és bizonyos mértékig csökkenti a szél erejét. Köztese lehet még: a bimbóskel, karósbab, paradicsom és karfiol.

Talajelőkészítése tavaszi vetés esetén őszi mélyszántásból, tavaszi porhanyításból és gyomirtásból, nyári vetéskor sekélyebb szántásból és fogas, henger igénybevételével, jó magágy készítésből áll.

Uborka szaporítás

Uborka szaporítás - Állandó helyre vetjük vagy palántázzuk. Az előbbi gyakoribb. Palántaneveléssel a korai szabadföldi és hajtatott uborkát szaporítják. Vetőmagszükséglet soros vetéshez 2-2,5 kg/kh, fészkes vetéshez 1,5-2 kg/kh, palántaneveléshez 350-400 g/kh.Tenyészterület soros vetés esetén 100 x 10-30 cm, fészkes vetés esetén 80 x 50-60 cm. A szabadföldi vetés ideje ápr. második fele.

A korai szabadföldi uborkát ápr. első felében vetik melegágyba, gyepkockába. A palánta felneveléshez 4-5 hét szükséges.

Uborka ápolás

Uborka ápolás - Az ápolási munka rendszeres gyomirtásból és talajporhanyításból áll. Száraz időjárás esetén öntözzük az Uborkát.

Az uborka szedésének ideje a felhasználás módjától függ. Ecetes eltevéshez egészen fiatal (3-7 cm hosszú) termés eket kell szedni. Vizes és kovászos Uborka-nak a teljes kifejlődés előtt, saláta Uborka-nak pedig a teljes kifejlődéskor szedjük a termést. Termés 60-80 q/kh. Hajtatás.

Az uborka üvegházban is és melegágyban is jól hajtat. ható. Speciális hajtatóházakban (ahol a nagy hő- és páraigényt biztosítani tudják) egész télen át nevelhetnek fogyasztásra megfelelő uborkát. Az üvegház fűtőberendezését úgy kell méretezni, hogy -15 C° külső hőmérsékletnél is legalább 20 C° meleget biztosítson.

Nagy gondot kell fordítani az ún. uborkaföld megfelelő összeállítására (gyepszinföld - érett marhatrágya - melegágyi föld aránya = 1 : 2 : 2). Az összeállított keveréket egy évig érlelik.

A gyorsabb kelés érdekében a magot nedves fűrészpor között csíráztatják. Ezután félig töltött 8-as cserepekbe ültetik. Kb. két hét múlva 14-es cserepekbe kerülnek. Állandó helyre vetés után 4-6 hét múlva, amikor 4-6 lomblevelet fejleszt, ültetik ki 20-25 C Hőmérsékletű bakhátakra.

Uborka termesztés

Uborka termesztése - Rendszeres öntözés, kellő fejtrágyázás, megfelelő talajporhanyítás, idejében végzett hajtásvisszacsípés, huzalokhoz való kötözés, Betegség el elleni védekezés, bakhát tetejére kinőtt gyökerek Uborka-földdel v. marhatrágyapéppel való betakarása, üvegfelület árnyékolása (tavasszal), hajtások metszése.

A nővirág kinyílásától egy-egy termés teljes kifejlődéséhez 10-16 nap szükséges. A terméseket kézzel vágják le, osztályozzák és papírral bélelt hollandi rekeszekbe csomagolva szállítják.

Melegágyi hajtatása esetén a nap melege és a melegtalp biztosítja a fejlődéséhez szükséges 22-28 C'-ot, tehát az üvegházinál lényegesen később szedhető, de 6-8 héttel a szabadföldi termesztés még így is megelőzhető.

Palántanevelése megegyezik az üvegházban hajtatottéval. Csupán abban különbözik, hogy a hajtásokat nem kötözik, hanem három levél felett két levélre visszacsípik. Korai hajtatás esetén, a melegtalpat jan. végén, febr. elején készítik el. 22-25 C° talajfel-melegedés esetén ültetik ki, egy ablak alá három tövet tesznek (általában hármas kötésben). Az ablakokat márc. végi, ápr. eleji kiültetés előtt saláta, retek hajtatására v. káposztafélék palántanevelésére használják fel.

A magtermesztéshez a zöldfogyasztásra szánt uborkával azonos módon neveljük a növényeket. A fajták között legalább 600-800 m izoláló távolságot kell tartanunk.

A magnak szánt uborka termését teljesen éretten kell szedni. Szedés után néhány napig utóérleljük. Magfejtéskor a magot körülvevő placentás résszel együtt fahordókba v. betonkádakba fejtjük és két-három napig erjesztjük. Erjesztés után tiszta vízzel kimossuk, majd napon szárítjuk. Várható magtermés 1-1,5 q/kh.

Uborka Fajták

Uborka fajták - Termesztési módjuk alapján üveg alatti és szabadföldi fajtákra osztjuk. biológiai érettségük idején nyert színük alapján sárgán érő és zölden érő uborka fajtákat különböztetünk meg a fürtös, félhosszú és hosszú típusok között.

Fiatal korban az érettségi színt a tüskék színe alapján tudjuk megállapítani. Felhasználás szerint megkülönböztetünk saláta, kovászos és ecetes uborkákat. Szántóföldi termesztésben salátának, de fiatal korban kovászos-nak is a Csemege és a Kecskeméti hamvas a legmegfelelőbb.

A melegágyi hajtató fajták között a Szenzáció a legjobb. Ecetes eltevésre, de kifejlett állapotban kovászosnak is a Rajnai fürtös, a Párizsi fürtös fajták a legjobbak.

A nagyobb termésű uborkák, többek között a kígyó uborkák kényesek és hazánkban termesztésükkel nem érdemes foglalkozni. A fajtákat morfológiailag a levél nagysága, színe, hegyezettsége, a termés alakja, keresztmetszete, a nyak alakja és hossza és a magház nagysága alapján jellemezzük.

Leggyakoribb fajta-felosztás

- I. Hajtató fajták. 1. Melegágyi hajtatásra: Noa, Spier, Szenzáció; 2. üvegházi hajtatásra: Weigelts Beste von Allen, Spotresisting. II.
- Szántóföldi termesztésre alkalmas uborka fajták. 1. Fürtösek: Rajnai fürtös, Német fürtös, Párizsi fürtös, Muromi fürtös, Orosz fürtös; 2. félhosszúak a) zölden érők: Delikátesz (csemege), Kecskeméti hamvas; b) sárgán érők: Grochlitzi, Erfurti félhosszú, Nagykőrösi, Dán mustár; 3. hosszúak: a) zölden érők: óriás (Riesenschalgurke), Kínai kígyó; b) sárgán érő: Német kígyó uborka.

Uborka Tartósítása

Uborka tartósítása - Legegyszerűbb módja a kovászos uborka készítés, ez azonban csak rövid ideig tartható el; nyáron kedvelt fogyasztási cikk. A sós vizes uborka előkészítése hasonló, ugyanúgy üvegbe v, hordóba rakják, azután felöntik a következő összetételű oldattal: 100 l lére 6 kg só, 3 l ecet, 0,4-0,5 kg tejsav és a szokásos timsó és nátrium benzoicum.

Az Uborka tejsavas erjedésen megy keresztül, és ízben egyesíti a kovászos és ecetes uborka előnyös tulajdonságait: simább ízű, és a fogyasztók nagy része jobban kedveli az ecetes Uborka Ecetes uborkahoz az apróbbakat, fajtából lelehetőleg a fürtöseket használják. Felöntőleve az ecetes tartósításnál ismertetett módon készül.

Az ún. csemege Uborkához mindig adnak 2-3%-os cukrot is. Tartósítószer: 0,8% szalicilsav. Uborka salátához a legnagyobb darabokat használjuk, hámozva és vékonyra szeletelve. Felöntőlevébe cukrot, sót tesznek, tartósítószert és fűszerül, fokhagymát, feketeborsot. (MSz 1821-52, MSz 1822-52.)

Az emberi fogyasztásra alkalmatlan tételek feldarabolva, főzve és darálva keverten sertéssel etethetők. Táplálóértéke a répáéhoz hasonló. Sz. a.-ának 0,58-szorosa adja a ké.-ét: nyers fehérjetartalmának 55%-a emészthető.

A nemesítés célkitűzése a termesztés módjától függ. Hajtatásra a kevésbé fény- és hőigényes, a hőingadozásra nem érzékeny, rövid tenyészidejű, bőtermő, a termését jól megtartó, ellenálló fajták előállítása a cél. Szabadföldi termesztésben szereplő fajtáknál ugyancsak fontos célkitűzés a melegigényes Uborka hidegtűrésének, nyári szárazságtűrésének és a szántóföldön fellépő különféle betegségekkel szembeni ellenállóságának a javítása, valamint a gépi szedést lehetővé tevő, egyöntetű termést hozó, üzemi fajták előállítása.

Mind a hajtatásra, mind a szabadföldi termesztésre alkalmas számos fajtával rendelkezünk, amelyek morfológiailag a szár erőssége, az indák, a levelek nagysága, színe, kihegyezettsége, a termés alakja, keresztmetszete, az érés folyamán kialakult színe, tüskézettsége, a magház nagysága, a tenyészidő hossza, és mindezek alapján felhasználhatóságuk (saláta, kovászos, ecetes) szerint különböznek egymástól.
A fajtafenntartó nemesítés módszere a sárgadinnyéhez hasonló.

Betegségek Kártevők

Uborka betegségek, kártevők - Az uborkát sok betegség károsítja. Ezek közül a szögletes levélfoltosság ( Pseudomonas lachrymans), az Uborka Lisztharmat (Erysiphe communis), az uborkavész ( Corynespora melonis), Uborka mozaikvírus, továbbá az Uborka mézgás varasodása ( Cladosporium cucumerinum) a leggyakoribbak. Kártevői közül a gyökérfonalféreg, a levéltetvek, a
takácsatkák károsítják leggyakrabban.