Tiszafa, többnyire kétlaki, örökzöld, széles kúpos koronájú, feketészöld lombú fa vagy cserje, rendszerint egyesével álló magvakkal, amelyeket a húsos, piros magköpeny kehely alakban vesz körül.
A tőalakokat rendszerint magról szaporítják. Magja általában elfekvő, csak a második év tavaszán kel. Változatait dugványról, vagy oltással szaporítják.
A tiszafa Eurázsiában honos, 5-10 méter magas tőből elágazó széles, változékony korona alakú örökzöld fenyő.
Levelei az oldalhajtásakon fésűsen, a felálló hajtásokon spirálisan helyezkednek el. Ágai szabálytalanul fejlődnek, kérge vöröses, pikkelyes. Virágai kétlakiak.
Az egyesével fejlődő zöldesbarna terméseit a csúcsán nyitott, piros színű magköpeny veszi körül. E magköpeny ehető, de ezen kívül minden más része erősen mérgező.
Lassú növekedésű, de többszáz évig is elél. A szárazságot egész jól tűri, napos vagy félárnyékos helyen egyaránt jól fejlődik. Hazája Európa, Kis-Ázsia, Észak-Afrika. Hazánkban a Bükkben és a Bakonyban őshonos.
Fája vörösesbarna színű, nagyon értékes, finom szövetű, nehéz, kemény és rugalmas. Műbútorgyártás céljára és fafaragványok készítésére nagyon keresett fa.
Árnyéktűrő és árnyékkedvelő fenyő. Legjobban páratelt levegőjű helyen, középkötött, nedves talajban fejlődik.
A metszést jól bírja, ezért sövénynek kiválóan alkalmas. Rendszerint erőteljes, nagy bokorrá fejlődik, néha nagy termetű fává is megnő.
Változatai:
Taxus baccata Aurea Lassú növekedésű, sárgán kihajtó tiszafa fajta. Levelei sárga szegélyűek, majd a második évben visszazöldülnek.
Taxus baccata Fastigiata Széles, oszlopos növekedésű, nőivarú fajta. Ágai mereven felfelé állnak, körkörösen elhelyezkedő, vaskos levelekkel.
Taxus baccata Adpressa Bokros, kúpos növekedésű, nővirágú tiszafa fajta, rövid, széles levelekkel, ágai vízszintesek, kérge lilás barna színű.
Széles, terebélyes bokrú, sötétzöld tűjű, az alapfajnál lassabban növő fajta.
Csak 1 méter magas, de akár 4-5 méter széles növény. Nagyobb területekre talajtakarónak is alkalmas. Ágai vízszintesen, vagy enyhén felfelé állnak.
Taxus baccata Overeynderi - 3-4 méter magas oszlop alakú változat.
TAXUS x media Hicksii - Hibrid tiszafa változat, az angol tiszafa Taxus baccata és a japán tiszafa Taxus cuspidata keresztezéséből. 2-4 méter magas keskeny oszlopos változat.
Habitusa enyhén felfelé szélesedő. Nőivarú, ezért a piros termései rendszeresen, nagy számban díszítik a növényt. Nagyra becsülik, mint sövény növény.
Japán tiszafa - Kelet-Ázsiában őshonos sötét, lapos, hajlákony levelű, húsos bogyókat termő (női változat) tiszafa fajta. Ágai sűrűk, szétterpeszkedők. Magassága sokszor csak térdig ér, szélessége ennél tarabélyesebb.
Az augusztus végétől októberig folyamatosan érő tiszafa magot a magköpeny színeződésekor azonnal szedjük meg, még mielőtt a madarak elhordják.
A nyálkás magköpenyből a magot vízsugárral, dörzsöléssel mossuk meg, majd vermeljük el. Az elvermelt mag egy évig elfekszik, ezért csak a rétegzést követő második év tavaszán vessük el.
A magvetés történhet hidegágyba, fólia alá, esetleg szabadba. Egy teljes évvel rövidülhet a rétegzési idő, ha a frissen szedett, majd elrétegzett magvakat 3 hónapig 20 C-fokon, majd 4-5 hónapig 4-5 C-fokon tartjuk. A csírázás mindkét esetben április-májusban indul.
Első évben a magvak maximum 70%-a kel ki, a többi még 1-2 évig elfekszik. A kikelő csemetéket a tűző nap ellen árnyékolni kell, majd fagymentesen teleltetni.
Az első években lassan nőnek, a második-harmadik évben lehet őket erősítőiskolába tűzdelni, majd további 2 év után érik el a nevelőtáblába, illetve konténerbe ültethető méretet.
A dugványozás időpontja augusztus-szeptemberben, fűtetlen termesztőberendezésben, vagy januártól március végéig fűtött üvegházban 16 C-fokos talpmelegre.
A gyökeresedés mindkét esetben tavasszal indul meg.
A dugványokat a hajtások csúcsaiból úgy vágjuk, hogy aljukon kétéves vagy idősebb rész legyen. Ügyeljünk arra is, hogy a fajtára jellemző állású ágakról szedjük őket.
Az oszlopos és egyéb magas fajtákat a felálló, az elfekvő fajtákat az elfekvő ágakról.
Serkentésükre magas koncentrációjú szert használjunk alkoholos oldatban 0,4-0,6% töménységű IVS-t, talkumban 2-3%-os NES-t.
Oltással télen, üvegházban a lassú növekedésű tiszafa fajtákat érdemes szaporítani, így a kezdeti növekedésüket meggyorsíthatjuk. Ilyen a Taxus baccata Fastigiata, valamint a tarka levelű fajták.
Az alany a Taxus baccata 2-3 éves, cserépben nevelt magcsemetéje, az oltás módja oldallapozás vagy oldalékezés.
Oltással kell szaporítani a Taxus baccata Dovastoniana kúp koronájú típusát is.
A felálló növekedését és a szép örvös elágazódást örökítő föggőleges csúcshajtások ugyanis dugványról nem gyökeresednek, az oldalágakról szedett dugványokból pedig elfekvő növekedésű, alacsonyí bokrot kapunk.
