Aszparágusz levél
Kevesen tudják, hogy a kedves, lecsüngő növekedésű, apró levelű klárisfű, tűlevelű aszparágusz Asparagus spengeri és a felfelé növő tollszerű levelű tollasfű, fátyola Asparagus plumosus közeli rokona az étkezési spárgának.
Az étkezési spárgát már az időszámításunk előtti II. évszázadban ismerték,
áldozati ajándékként szerepelt, majd a görögök és rómaiak gyógyszert készítettek
a gyökeréből.
A XVII. században fogfájás, epekő, méhcsípés ellen használták
a gyökeréből készült kivonatokat. A dísznövényként ismert Asparagusok nem tekinthetnek vissza ilyen nagy múltra. Még száz éve sincs, hogy Európa-szerte elterjedtek ezek a Dél-Afrikából származó kedves és hálás növények.
A csüngő hajtású Asparagus sprengeri igénytelenebb, a napot, hideget, szárazságot jobban tűri, mint az Asparagus plumosus, amelynek szárai felfelé törnek.
Mindkettőt nyáron félárnyékos helyen, a szabadban tarthatjuk, jsőt a sprengerit fokozatosan teljes naphoz is szoktathatjuk.
Érdekes különbséget figyelhetünk meg a napon és árnyékban nőtt sprengeri-hajtások között. Az utóbbiak hosszú, finom lombozatúak, a napon nőtt hajtások zömökebbek és a levélkék erősek, tűszerűek.
Az aszparágusz nyáron bő öntözést igényel, ezért - ha módunkban áll - tápoldattal hizlaljuk a növényt. Az Asparagus sprengeri t hűvös 10-14 C fok levegőjű, világos helyen teleltessük.
A melegben és sötétben tartott növény hosszú, levél nélküli hajtásokat fejleszt. Az ilyen hajtást tavasszal tőből vágjuk vissza, néhány hét múlva erőteljes leveles hajtások fejlődnek. Mint említettük, jól jtűri a szárazságot.
Ez részben a levelek kicsiny párologtatási felületének köszönhető, de nagyrészt a gyökerén található víztároló gumócskáknak tudható be.
Ha megfeledkezünk az öntözésről, a növénynek van mihez nyúlnia, a víztartó bulbusokból szállítja a vizet a többi részbe.
Átültetésnél jól láthatók ezek, sőt azt is elárulják, hogy viseltük gondját. A jól tartott növények gyökerén sok, áttetsző, vízzel telt bulbust találunk, a sokat nélkülözöttnél a bulbusok töppedtek.
Előfordulhat, hogy sz aszparágusz gyökere az erős fejlődés következtében a cserepet szétnyomja, a peremes cserépnél ez ritkábban fordul elő.
Tavaszi átültetéskor a víztárolók egy részét eltávolíthatjuk, hogy ne kelljen túl nagy cserepet használni, a növény ezt károsodás nélkül elviseli. Nagyon mutatós az aszparágusz virágállványon vagy fali polcokon, ahol hosszú, lecsüngő hajtásai jól érvényesülhetnek.
A dús növényről időnként egy-egy hajtást kitéphetünk a vázában levő szegfű, ciklámen közé díszítésül.
Az A.plumosusnak több melegre, legalább 14-16 C fokra és gondosabb öntözésre van szüksége, mert gyökerein nem találunk víztároló bulbusokat.
Aszparágusz szaporítása - Szaporításuk házilag is könnyű. Az apró fehér, csillagszerű kis virágokból a tűlevelű aszparáguszon piros, a plumosuson kékes bogyótermés fejlődik, ebben találjuk a fekete magvakat.
Érés után azonnal vessük el a nehezen csírázó magvakat. Vetés előtt 24 órára áztassuk langyos vízbe.
A növekedés során többször átültetjük tápdús földbe. Az idősebb növényeket évenként, tavasszal ültessük át. Jó gondozás mellett évek hosszú során át díszei lesznek szobánknak. Gyorsabban kapunk nagy növényt, ha tőosztással szaporítjuk, az átültetéssel egyidőben.
Csavarpálma, Pandanus Csodacserje, Kroton, Codiaenum
