Valószínűleg a boróka a legelterjedtebb fás szárú növény az északi féltekén.
Igen változatos formájú,
sűrű ágrendszerű oszloposan felálló, vagy laposan szétterülő hosszú életű
fenyő.
Hazánkban is őshonos, örökzöld fa vagy cserje. 5-6 m magasra nő.
Tűlevelei árszerűek, szúrósan merevek.
Gömb alakú bogyói 3 elhúsosodó levélből alakulnak ki 2 év alatt. A bogyók kezdetben zöldek, majd kékesfeketére érnek, illatosak, édes ízűek.
A boróka bogyót fokhagymával, rozmaringgal, majorannával keverve sültek és szárnyasok fűszerezésére használják.
Magas cukortartalmú bogyóiból pálinkát főznek, melynek a Felvidéken borovicska, Erdélyben fenyőíz a neve.
Gyakori alkotórésze a gyógyteának is, mivel illóolaja, a borókaolaj antiszeptikus, vizelethajtó és méregtelenítő hatású.
Az indiánok fagyási sérülések gyógyítására használták, a levelekből pedig tömjént készítettek.
Az üzletekben kapható borovicska nem a bogyókból készül, hanem csak illóolajjal ízesített szesz.
Régebben terméses hajtását rovarok távoltartására égették.
Gyógyhatása: étvágyjavító, vizelethajtó, vese-, epekőoldó, köszvény, csúz ellen.
Borókabogyó hatóanyagai, tulajdonságai
B1 vitamin, B2 vitamin, benzoesav, béta karotin, betulin, borneol, cineol, cink, citromsav, cserző anyagok, cukor, cukrok, ecetsav, farnezol, fehérje, fellandrén, flavin, flavonoid, foszfor, foszforsav, fruktóz, fumarinsav, galluszsav, glükóz, gyanta, hamu, hangyasav, illóolaj, invertcukor, kalcium, Kálium, kámfor, katechol tannin, keserűanyag, kobalt, koffeinsav, koleszterin, króm, limonén, linalool, linolénsav, magnézium, mangán, mangán acetát, mentol, nátrium, niacin, ón, pektin, pinén, sóskasav, szénhidrát, szerves savak, vas
Borókabogyó alkalmazása
antibakteriális betegségek, asztma, bélhurut, diaforetikum, diureticum, dyspepsia, epistaxis, fájdalom, gyomorbaj, húgyhólyag betegsége, kiütések, köszvény, láz, légzési problémák, májbetegségek, megfázás, migrén, pikkelysömör, szorongásos zavarok