A chip szemzés könnyen elsajátítható szemzési mód a szem- vagy rügylapozás (chip szemzés).
Akkor is alkalmazható, amikor az alany nem adja a héját.
Már nálunk is elterjedten használják a csonthéjas alanyok, a Tilia, egyes Acerek, illetve a pótszemzés esetében. Nyugat-Európában a rózsa kivételével a legtöbb szemzést már így végzik a faiskolák.
Előnye, hogy nincs annyira időhöz kötve, gyors (csak a kötözés nehezebb), az eredés és az oltványok növekedése pedig általában jobb, mint a T-szemzésűeké, az alany és a szempajzs kambiumzónáinak tökéletesebb illeszkedése és a szempajzs nagyobb tartalékai miatt.
A chip szemzés valójában régen ismert módszer: a téli kézbenoltásokhoz vagy a tavaszi pótszemzésekhez javasolt Forkert-szemlapozás változata.
Alapvető különbség, hogy míg a Forkert-szemlapozást paraffinba mártani vagy viaszolni kell, a chipszemzés esetében szoros kötözéssel gondoskodunk az összeforrasztandó sebfelületek légmentes zárásáról.
Elterjedését a műanyag kötözők használata tette lehetővé, ezek rugalmasak, szemben a hagyományos rafiával, ugyanakkor hermetikusan elzárják a sebet.
Az alannyal és a szemzőhajtással szemben nagyjából ugyanazok a követelmények, mint a hagyományos alvószemzés esetében.
Jó, ha az alany csak kevéssel vastagabb, mint a nemes, nem létfontosságú azonban, hogy az alany adja a héját.
A szemzőhajtásról a leveleket úgy vágjuk le, hogy csak egészen rövid levélnyélcsonk maradjon a rügy alatt. így könnyebb lesz a kötözés.
Az alany tövén, ott, ahol a szár sima és egyenletes, két fordított U-alakú sebet ejtünk.
Az első bemetszésnél a kéregre 20 fokos szögben, kb. 4 mm mélyre vágunk.
A második bemetszést az első fölött 3-4 cm-rel indítjuk: először bevágjuk a kérget (körülbelül az első bemetszés mélységéig), majd a kést ferdén csúsztatva az alsó vágásig toljuk. Ekkor a farészből is kimetszünk egy szeletet, ellenkező esetben az alany kiforrja a szemet.
A szemző hajtást úgy fogjuk kézbe, hogy a szemek velünk ellentétes irányba nézzenek (tehát épp ellenkezőleg, mint a hagyományos szemzéskor).
A szempajzsot két vágással emeljük ki.
Először a szem alatt 1,5-2 cm-rel ferdén bemetszünk, körülbelül a hajtás feléig, másodszor a szem fölött 1,5-2 cm-rel indítjuk a kést. Félkör alakban bemetszünk a hajtás harmadáig, feléig.
A szempajzs kivágásakor a kést a penge tövétől indítsuk és a vége irányába (balról jobbra) húzzuk.
Az alany megvágásakor viszont a pengét a végénél indítsuk és a töve felé (jobbról balra) toljuk. így egy mozdulattal sima, egyenletes metszlapot kapunk.
A fa- és háncstest határán lévő kambiális zónák (ne a szempajzs és az alany sebének széle) igen pontosan fedjék egymást. Itt következik be ugyanis az összeforradás.
Ha az alany vastag kérgű, a rajta ejtett seb annyival legyen szélesebb a szempajzsnál, amennyivel a kérge vastagabb annál. A legtöbb esetben akkor jó az illesztés, ha a szempajzs körül vékony sávban látjuk az alany metszlapjának peremét.
Ha úgy találjuk, hogy az alanyon ejtett seb túl kicsire sikerült, a felső bemetszést megismételve tágítjuk az U szélességét vagy hosszúságát.
A kötözést puha műanyag szalaggal, alulról kezdjük el. Az első mozdulattal a szempajzs alját az alanyhoz szorítjuk, ezután a szalagot menetesen tekerjük alulról fölfelé úgy, hogy a menetek fedjék egymást, és közöttük ne jusson levegő a sebhez. Közben a rugalmas szalaggal a szempajzsot tökéletesen az alanyhoz szorítjuk.
Az apró rügyű fajokon (Crataegus, Malus, Prunus, Pyrus stb.) a szemet is beborítjuk a kötözőanyaggal. Ebben az esetben a szemzőhajtásról a leveleket teljesen le kell tömi, a levélnyél alja sem maradhat meg. A nagy rügyű fajokon (pl. Fraxinus, Tilia vagy egyes Acer fajok) a szemet kihagyjuk a kötözésből. Alatta és fölötte azonban úgy tekerjük a kötözőszalagot, hogy az a sebet tökéletesen fedje.
A teljes eredés 4-6 hét múlva várható, akkor a kötözőanyagot a szemzés helyével ellentétes oldalon felvágjuk. Augusztus végi alvószemzés esetén a kötözőanyag felvágásával - a jobb áttelelés végett - érdemes tavaszig várni.
A chip szemzés április elejétől augusztus végéig gyakorlatilag bármikor végezhető.
Augusztusnál később azonban nem ajánlatos, mert hideg őszön az összeforradás csak megkezdődik, a tökéletesen be nem érett hegszövetek azonban a tél folyamán elpusztulnak.
A szemzések eredését a szemzés után 18 nappal elbírálhatjuk.
Ha megeredt a szemzés, a szempajzs eredeti színét megtartja, nem ráncosodik, a levélnyél elbarnul és gyenge érintésre lepattan a szemlapról. A meg nem eredt (elpusztult) szemzésre ráaszalódik a levélnyél, a rügy megbarnult pikkelyei szét-állnak.
Az egyes fajok szemzési sorrendjét a helyi tapasztalatok figyelembevételével kell meghatároznunk.
Általános szabályként elmondhatjuk, hogy az alanyok kellő nedvkeringésben legyenek. Az első növekedési szakaszukat csúcsrügy-gyel záró fajokat (pl. Pyrus) korábban kell szemeznünk, mint a sokáig növekedésben levőket.
Az erősebb, pl. az iskolázott alanyok is korábban szemezhetők, mint az egyévesek. Koronába szemzéskor az idősebb részekbe egy-két héttel korábban szemezzünk, mint az az évi hajtásokba.
Egy-egy fajon a korábban elvégzett szemzés hatására a szem még abban az évben kihajt (pl. Malus, Tilia, rózsa). Egyenes, szép oltványt nem tudunk ezekből nevelni, mert a fiatal hajtások a tél folyamán elfagynak.
Ezért ezeket földdel takarjuk, majd tavasszal bontsuk ki.
A szemzés után három héttel a kötözőfóliát a szemzés helyével átellenes oldalon vágjuk fel azokon a növényeken, amelyeken az alany vastagodása nagymértékű vagy a szemet bekötöttük.
