A borbolya nemzettség képviselői pionír (a területen elsőként megjelenő) cserjék, melyek ritkás erdők árnyékát is elviselik.
A lombhullató borbolya fajták hazánkéhoz hasonló klímájú területek erdeiben, bozótosaiban élnek vadon. Hazai klímánkat kiválóan tűrik, és a nyári szárazságot is elviselik.
Az örökzöld borbolya fajok többsége a hazánkénál enyhébb telű és csapadékosabb vidékről származnak. Picit érzékenyebbek lombhullató társainál, ezért hálásak, ha nyáron öntözéssel segítjük igényei kielégítésében. A borbolya fajok tövisessek és sárga virágaik április, májusban nyílók. Hazája Japán.
1-1,5 méter magas, sűrűn elágazó ágrendszerű, gömbölyded bokor. Tövisei egyágúak, levelük ép szélű, virágai 2-5 tagú, csomókban nyílók.
Lombja intenzíven piros színű. 1-1, 5 méteres sűrűn ágas tövises vesszőjű sövény cserje.
Napos helyen kihajtástól lombhullásig ragyogó piros színűek levelei. Virágai aprók, sárgák. Piros termése egész télen a bokron marad.
Önállóan szoliterként is, de főleg sövényként ültetve a legszebb. Sövény cserjék
és szoliternek is alkalmas, színes levelű bokor.
A Berberis Bagatelle változat törpe növekedésű, alig 40-50 cm magas.
A Berberis Carmen néven forgalomba kerülő borbolya fajta 1, 5 méter magas, széthajló ágú hosszúkás levelű változata a fent említett Japán vérborbolyának.
Japán vérborbolya
