Fukszia virág
A fukszia tartósan és folyamatosan nyílik, de a mi száraz éghajlatunk alatt csak árnyékos, félárnyékos helyen.
Peruban a kininfa keresése közben akadtak e mutatós csüngő virágú növényre a XVII. században.
Lassan és nehezen honosodott meg Európában.
Virágai érdekes alakúak, lila, piros és fehér színekből tevődnek össze.
A fukszia dugványozással szaporítható, de otthon nem minden esetben eredményes a munkánk. Igényli a tápdús földet, a gyakori átültetést, nyáron a bő öntözést és az árnyékot vagy félárnyékot.
A meggyökeresedett vagy vásárolt növényeket 4-6 levél fölött vágjuk vissza, hogy gyorsabban kinevelhessük a kis bokrot.
Májusban szabadföldbe vagy erkély- és ablakládába ültethetők. Ősszel a fagyok beállta előtt a növényeket felszedjük a ládákból és becserepezzük.
Fukszia teleltetés - 14-16 C fokos helyiségben, rendszeresen öntözve teleltessük. Így egész télen lombos állapotban marad a fukszia, ellentétben a 6-8 C fokon szárazon teleltetett növényekkel, amelyek lombozatuk nagy részét elvesztik.
Márciusban megtisztogatjuk és visszavágjuk a töveket a föld felett néhány ujjnyira. Így több éven át felhasználhatjuk ugyanazokat a növényeket, amelyek évről évre szebbek lesznek és több virágot hoznak.
Mint érdekességet említjük, hogy a fuksziát kis fácskává is nevelhetjük.
Ebben az esetben elmarad a főhajtás visszametszése. A hajtást kis pálcika mellett 30-60 cm magasra neveljük, majd visszavágjuk, hogy elágazzék. Az így kialakított koronán találjuk majd a virágokat.
Franciaországban élt egy pék, aki nagy mestere volt a fukszia nevelésnek.
Mint műkedvelő 3 méter magas törzsön 80-100 cm átmérőjű koronás fuksziát nevelt. Megkísérelhetjük mi is! Néhány év türelmes munkája meghozza a várt eredményt.
Murvafürt, Bougainvillea Papagájvirág, Strelitzia
