Szelídgesztenye termés
Gesztenyefa (nemes Gesztenye, szelídgesztenye fa, Castanea sativa Mill., Fagaceae).
A szelídgesztenye kedvelt téli gyümölcsünk. A fa hazánkban őshonos, ezt bizonyítják a hajdani gesztenye erdőkből megmaradt több száz éves fák és a hazai kövületekben talált gesztenye levéllenyomatok.
A növénytan kilenc fontosabb fajt tart számon, melyek közül É-Amerikában négy, Ázsiában négy és Európá-ban egy faj honos.
A szelídgesztenye egylaki, virágai egyivarúak, június elején virágzik. A nő és hímivarú virágok külön virágzatban, de közös barkatengelyen ugyanazon fán találhatók.
A barkák az azévi hajtásokon a levelek hónaljában jelennek meg. Levelei hosszúkásak, bőrszerűek, tüskés erezetűek. Termése tüskés kupacsú makk. Hatalmas fája - déli eredete ellenére - (-25-30 C károsodás nélkül visel el.) Jól sarjadzik.
A vulkánikus eredetű, savanyú kémhatású, üde talajokon, szélvédett domboldalakon jól díszlik és bőven terem.
A szelídgesztenye szabad karbonátoktól mentes, gyengén savanyú kémhatású talajokon termeszthető. Hazánkban a leghosszabb életű gyümölcsfaj.
Előfordulnak több-száz éves fák, ritkábban 600-700 éves példányok is találhatók Kőszeg környékén. A fa magassága elérheti a 20-30 métert. Fiatal korában gyors növekedésű.
Enyhén meszes talajokon is előfordul, de ha magas a talaj aktív mésztartalma, levelei sárgulnak.
Magas kalóriaértékű gyümölcsét (különösen keményítőtartalma magas) megsütve, főzve vagy püréként fogyaszthatjuk.
A szelídgesztenye fa jó és különleges mézet adó növény.
Fája magas cserzőanyag tartalmú, vízálló, középkemény, barna gesztű, igen értékes. Hordót, szőlőprést készítenek belőle. Kitűnő bánya- és épületfa. Faszenet is égetnek belőle.
Legnagyobb hazai szelídgesztenye példányaink Kőszegen, Velemben, Pécs éa Pécs várad között a Mecsekben, Bazsiban, Szentgyörgyváron, Visegrádon és Nagymaroson stb. található.
A szelídgesztenye termesztése nagymértékű Olaszországban és Spanyolországban, de Franciaországban és az Egyesült Államokban is jelenős.
Hazánkban a szelídesztenyét szőlő közti szórványfákon termelik és ligetes gesztenyeerdőkben gyűjtik Kőszeg, Sopron, Pécs, Nagymaros környékén és a zalai dombvidék egyes részein.
A hazai fák zömmel magról keltek, apró gyümölcsűek, de helyenként jelentős számú nagy gyümölcsű oltott fa is található.
Erős növekedési erélyű fája bőven és rendszeresen terem. Középkései érésű, október közepén-végén érik. A makk sárgásbarna héjú legnagyobb átmérője 39,7 mm.
Erős növésű, szétterülő koronájú. Bőtermő. Korai érésű, szeptember végén-október elején érik. A makk sötétbarna héjú legnagyobb átmérője 37,9 mm. A magbél intenzív aromájú.
Középerős növésű, igen bőtermő. Kései érésű, október végén érik. A makk héja barna, legnagyobb átmérője 30 mm, a magbél erősen aromás ízű.
Középerős növekedésű, igen bőtermő. A legkorábbi érésű, már szeptember végén szedhető. A makk héja világosbarna, legnagyobb átmérője 39,8 mm.
Erős növekedésű, bőtermő. Kései érésű, október közepén kezd érni. Héja világosbarna színű, legnagyobb átmérője 38 mm.
Államilag elismert szelídgesztenye fajták
Iharosberényi 2 - Iharosberényi 29 - Kőszegszerdahelyi 29 szelídgesztenye fa- Nagymarosi 22 - Nagymarosi 37 - Nagymarosi 38 szelídgesztenye
Szelídgesztenye szaporítás - Októberben szedett magvait érés után, ősszel vetik a szabadba. Tavaszi vetéshez legjobb a tölgymakkhoz hasonlóan a talaj felszínén alom alatt vagy veremben tárolni.
Nevelése a csemeteiskolában gyakran két évig tart, mert ilyenkorra lesz csak olyan erős, hogy oltványiskolába telepíthető a csemetéje. Párás klímában, közömbös kémhatású talajon eredményes a nevelése.
Ivartalanul, közönséges bujtással, ősszel a szabadban ritkán szaporítják. Ha sarjat nevel valamely termőfa, ősszel arról is szaporítható.
Fajtái télen házban olthatók kecskeláb ékézéssel, párosítással vagy angolnyelves párosítással, a tőalak cserépben begyökeresedett magoncaira.
Átoltása tavasszal, rügypattanáskor eredményes, héjalá-oltással.
A szelídgesztenye ugyanúgy mint a dió és más gyümölcsnemek, nem tartja meg magról fajtatulajdonságát, mégis nagyobbára magról nevelik, pedig szabadföldi oltása, szemzése hazánkban nem ütközik nehézségekbe.
Valószínűleg azért van ez, mert kevés gesztenye termesztésre alkalmas területünk van, és éppen azon a környéken nem alakultak faiskolák.
Alanyként saját magcsemetéjét, a Castanea sativa használják. A megfelelően tárolt Gesztenye is kb. fél év alatt elveszti csírázóképességét, ezért csjrázási százaléka alacsony.
Magcsemetéje lassan fejlődik, szemzésre a kétéves szelídgesztenye csemete felel meg.
Ny-Európában a tintafolt betegség pusztítása miatt, mely a gyökéren keresztül is fertőz, ellenálló gyökérzetű japán gesztenyére (Gastanea crenata) szemzik a fajtákat.
A termő szelídgesztenye fák aljának felásása és a kálifejtrágyázás előnyös. A kálisó a kissé meszes talajokon fokozza a fák fagyállóságát, és csökkenti a levelek sárgulását.
A szelídgesztenyét metszeni nem szokták, az elöregedett fákat a törzsnek föld felett történő levágásával ifjítják. A Gesztenye férgesedése ellen a megrágott gyümölcs gyakori összeszedésével védekeznek.
Jól termő fán 40-60 kg gesztenye is megterem.
Szüretelése szeptember végétől okóber végéig a felnyílott kopáncsok kíméletes veregetésével történik. Szikkasztás után száraz helyen tárolják. Szárított levelét gyógyteák készítésére használják.
Nemesítése hazánkban jó ideig csak ún. népi szelekció révén történt. Ennek eredményét azonban az elitfák magról való szaporítása erősen lerontotta. A legjobb tájtípusok is további nemesítésre szorulnak.
A célkitűzéseket csak külföldi fajták és rokonfajok bekeresz-tezésével és az akklimatizáoiós nemesítés módszereivei lehet elérni.
Az egylaki, egyivarú szelídgesztenye nővirágai rendszerint önmeddő-ek, és a porzókat követően virágzanak. Emiatt a kasztrálás felesleges. A nővirágzat a barkatengely megsértésére érzékeny. Virágpor a leszedett és kiterített porzós barkákból bőven gyűjthető.
