Karfiol
Karfiol virágkel, kelvirág, Brassica oleracea L. ear. caulif lora D., Cruciferae. Hazánkban a karfiol nagyobb arányú termesztésével az 1920-30 as évek óta foglalkoznak. Termőterülete sokoldalú felhasználhatósága miatt állandóan nő.
Ma már piacainkon keresett zöldségféle. Kétéves növény.
A rövid szártagú hajtástengely valamennyi levele szétáll és a nagy virágzatot (ill. annak bimbós kezdeményét) gallérszerűen övezi.
A növény magassága 50-80 cm. Levelei nagyok, lapátszerűen megnyúltak.
Táplálóértéke elhúsosodott virágzati kezdeményének (rózsájának) van.
Felhasználása különösen diétás étrendben jelentős.
Lapos, félgömb alakú rózsája kicsi, középnagy ős nagy lehet (10-30 cm ), állománya laza, széteső v. kemény.
A rózsa felülete rücskös vagy morzsás. A karfiol gyökérzete, virágzata, virágainak szerkezete, valamint termése teljesen hasonlít a többi káposztafélékhez.
Ezermagsúlya 3-3,5 g. Csírázóképességét 3-4 évig tartja meg.
Fény- és talajigénye azonos a - fejes káposztáéval. Vízigénye kisebb. Rózsaképződés idején a hidegre érzékenyen reagál, az erősebb fagyot nem bírja ki.
Karfiol vetés - Vetésforgóba illesztésének lehetőségei a fej eskáposztánál leírtakkal megegyezőek.
A korai karfiol fajták előterményként, a késeiek másodnövényként termeszthetők. A koraiak lekerülése után (júl.-aug.) céklát, téli retket, őszi fogyasztásra vetett spenótot termesztenek.
Kései karfiol előtt legjobb a tavasszal ültetett saláta, a zöldborsó, a spenót ős a hónapos retek. Köztesként kisebb levelű zöldségféléket (pl. karalábét) vetnek, ill. ültetnek.
A korai fajták talajelőkészítése őszi mélyszántásból, tavaszi simítózásból és ültetés előtti gyomirtással egybekötött talajporhanyításból áll.
A késeieknél ezt középmély szántással v. csak tárcsázással oldják meg.
A Karfiol sikeresen csak frissen trágyázott, jó táperőben levő talajon termeszthető.
A műtrágyát meghálálja. Magja ősszel (szeptember-október) is vethető. Ilyenkor a palántákat ültetésig fagymentes helyen teleltetik; legcélszerűbb a januári magvetés üvegházban szaporítóládábavagy melegágyba.
Őszi termesztésre a korai Karfiol-fajták magját szabadföldi palántaágyba vetik májusban, júniusban.
Egy kh magszükséglete 150-250 g (a tenyészterülettől és a termesztés módjától függően).
A jobb fejlődés és erősebb gyökérzet érdekében a palántákat 6 x 6 cm-re át tűzdelik. Március végén és április elején ültetik el.
A korai karfiol fajták tenyészterülete 50 X 50 cm, de 30 X 30 cm is lehet (Erfurti törpe). A későieket 60-80 cm sor- és 40-60 cm tőtávolságra ültetik ki.
Karfiol gondozás - Főbb ápolási munkái: talajporhanyítás, gyomirtás, rendszeres öntözés.
Nagyon fontos, hogy kis vízadagokkal öntözzék, mert ez a termés mennyiségének növekedésén kívül a koraiságot is növeli. Különleges ápolási munkája (korai termesztésben) a Karfiol- rózsák barnulása elleni védelme.
Erősebb napfény hatására a rózsák megbarnulnak és kesernyés ízűek lesznek, ezért védekezésül a fejlődő rózsák fölött a leveleket rafiával összekötik vagy 3-4 levelet rátörnek a rózsára oly módon, hogy ezzel a rózsák számára fagymentes, párás és fénytől mentes környezetet létesítsenek.
A rózsák fejlődésük kezdetétől (téli vetésből) számítva 6-8 nap alatt kifejlődnek. Egy-egy rózsa súlya 3-4 kg is lehet (különösen a hosszú tenyészidejű fajták esetében).
A karfiol a rózsák teljes kifejlődésekor szedhető. Hetenként egyszer, hűvösebb időben 10-14 naponként szedik úgy, hogy közvetlenül a rózsa alatt elvágják a szárat.
Ha a leveleket a rózsa magasságában levágják, tisztított árut kapnak. A leveles Karfiol ömlesztve is szállítható.
A kései karfiolt a fagyok beállta előtt be kell takarítani, mert -2, -3 C-nál nagyobb hideget nem bír ki.
Azokat a töveket, amelyek erre az időre még nem fejlődtek ki teljesen, gyökerestül felszedik és süllyesztett melegágyba szorosan egymás mellé vermelik.
Bizonyos ideig, csupán szalmaborítás is eredményes lehet. Szabvány szerint osztályozzák.
A korai karfiol fajták várható terméshozama 40-60 q/kh, a késeieké 80-120 q/kh.
Karfiol hajtatás - A Karfiol kis hőigényű, 10-12 C°-on hajtatható; tenyészideje sem túl hoszszú.
Talaj iránt igényes. A kötött talajt nem bírja. Kizárólag tápanyagban gazdag és laza szerkezetű talajban hajtatható sikeresen. 6 C° alatt fejlődése megáll.
Ősszel is vethető, de a palánták teleltetése nem mindig biztonságos (vetése szept.-ben, tűzdelése 2-3 leveles korban 7 X 7 em-re v. 6-10 cm-es cserepekbe, kiültetése márc. eleje).
Ápolása öntözésből, fejtrágyázásból (80-100 g/m2) áll. Melegágyi hajtatás esetén magvetésére jan. végén kerül sor. Általában másodterményként szerepel. Szikleveles korban 3-4 cm-re tűzdelik. Állandó helyére márc. végén, április elején kerül. Szedése május végén megkezdhető.
Az őszi karfiol hajtatása nem gazdaságos. Karfiol között köztesként salátát érdemes hajtatni.
Magtermesztése párás, hűvös levegőt igényel. Virágzásakor a levegő nem lehet 17-18 0°-nál melegebb.
A januárban vetett magvakból nőtt palántákat február végén ültetik ki langyos- ágyba.
Tenyészterülete: 50 X 50 cm. A szelekciót rózsaképződés idején végzik. Magvai jún. végén, aug. elején érnek be. Egy tő 20-30 g magot ad. Szedése, cséplése azonos a - fejes- káposztáéval.
Ecetes felöntőlével való tartósítása esetén vegyes savanyúsághoz (Mixed pickles) használják. Párolt áru is készíthető belőle.
Fehér színének megőrzése végett citrom- vagy borkősavas vízben előfőzik. Gyorsfagyasztás előtt szintén előfőzik.
Rövid tenyészidejű karfiol fajták: Hathetes, Hólabda, Erfurti törpe, Hage, Regama.
Középhosszú tenyészidejű karfiol fajták: Dán export. Le Cerf. Hosszú tenyészidejűek: Helios, Olasz óriás, Erfurti hosszúlevelű, Stella-nova.
A nemesítés célkitűzései: a hajtatásra alkalmas fajtáknál;
A szabadföldi termesztésre alkalmas fajták lehetnek rövid (50-55 napos), közepes (70-75 nap) és hosszú tenyészidejűek (90-95 nap).
A rövid tenyészidejűek nyári és őszi termesztésre, az utóbbiak csak őszi termesztésre alkalmasak.
Előzőeknél fontos, hogy a korai termesztés során öntözve - esetleg kevés öntözéssel is - jól tűrjék a nyári forróságot, rózsájuk ne barnuljon, ne nyíljon szét, és ne legyen keserű.
Utóbbi fajták rózsája őszre, okt. végére kifejlődjék, a hidegre ne legyen érzékeny, legyen kemény és sokáig eltartható. Végül mindegyik típusnál legyen a rózsa a termethez viszonyítva közepes vagy elég nagy, jó (40% körüli) átlagos tiszta súlyú.
Alakja magas, állománya kemény, közepesen v. gyengén morzsás, felülete sima v. gyengén rücskös, színe fehér v. sárgás.
A nemesítés során, mivel a Karfiol virágzásához (18 C°
körüli) optimális hőmérséklet és páradús levegő szükséges, a magvetést és a nevelést
ügy kell irányítani, hogy a virágzást minél előbbre, lehetőleg jún. közepére hozzuk,
és gyakori öntözéssel páradús levegőt biztosítsunk.
Legegyszerűbb nemesítési mádszer a negatív szelekció. Tömegszelekció alkalmával a, kiválogatott legjobb tövek magutódjait együttesen visszük tovább, míg egyedszelekciónál az elitnövények magutódjait külön- külön kezelve családonként, majd törzsenként szaporítjuk.
A családtenyésztés, majd törzstenyésztés során kezdetben szubjektív bírálat, majd összehasonlító kísérletek alapján szelektáljuk (eltávolítjuk) a nem megfelelő törzseket, és csakis a céljainknak mindenben megfelelő törzsek magutódjait szaporítjuk tovább.
A Karfiol nemesítés és magtermesztés hazai módszere - az említett virágzáskori igény miatt - még nem alakult ki.
Ezzel kapcsolatos kísérleteket elsősorban Fertődön és Szentesen végeztek.
Fajtáink általában külföldiek, és szükségletünket egyelőre import magból fedezzük.
