Aesculus vadgesztenye, bokrétafa

Aesculus vadgesztenye, bokrétafa, Hippocastanaceae). Lombhullató fák vagy bokrok. Átellenes, ujjasan összetett, hosszú nyelű leveleik 5-9, fűrészes élű levélkéből állnak. Virágaik nagy, felálló bugák. Termésük bőrszerű tok. A magvakon nagy köldökfolt.

A fajták magját ősszel vagy tavasszal szabadba vetjük. Jobb a magvakat előcsíráztatni és kora tavasszal köldökfolttal lefelé barázdákba kirakni.

A változatokat nyár elején szemzéssel vagy tavaszi oltással Aesculus hippocastanum alanyon szaporítjuk.

Az Aesculus parviflora feltöltéses bujtással és gyökérDugványozással is szaporítható.Aesculus carneaHayne (korcs vadgesztenye, Aesculus hippocastanumxpavia), Közepes nagyságú, zárt, gömbölyded koronájú fa.

Rügyei kevéssé mézgásak. Öt, csaknem ülő, sötétzöld levélkéje kétszeresen tompa-fűrészes élű. Húspiros, felálló bugái májusban nyílnak.

Éghajlatunkat az Aesculus hippocastanumnál jobban tűri. Legszebb változata az Aesculus c. briottii (Carn.) Nichols. a típusnál erősebb növésű. Élénkpiros virágaiért ültetik.

Aesculus hippocastanum L., vadgesztenye

Hazája a Balkán-félsziget. Nagy, sátorozó koronájú, kopasz vesszejű, mézgás rügyű fa. Ülő, felső harmadukban legszélesebb levélkéi tompán, kétszeresen fűrészesek. Felemás fehér virágai arasznyi felálló bugában ápr.-máj.ban nyílnak.

Tüskés toktermésével szemetel. Tápdús talajt, jó páraviszonyokat igényel. Száraz helyeken lombját a levélatkák nyár közepén tönkreteszik. Fáját az ipar egyenletes fehér színe kedvéért s mert csak kevéssé zsugorodik v. vetemedik, szívesen feldolgozza.

Cserző-anyaggyártásban is hasznosítható, fájának csersavtartalma meghaladja a 8%-ot. Levele és kérge drog. Legnagyobb hazai példányai Tatán O =350 cm, Szarvason az ÖRKI-kertben O = 355 cm, Szombathelyen 0 = 375 cm, Vácrátóton 0 = 400 cm, Budapesten a Margitszigeten O = 390 + 440 cm stb.

Szép példányát Mohorán (Nógrád m.) Mikszáth-emlékfa néven védetté nyilvánították.Változatai közül az Aesculus h. baumannii C. Schn. fehér, telt virágú; az Aesculus h. pyramidalis Henry. feltörő piramis alakú; az Aesculus h. umbraculifera Jaeg sűrű gömbkoronájú fa.

Aesculus h. baumannii C. Schn. telt virágú változat

Aesculus octandra Marsch., sárga virágú vadgesztenye. Hazája É-Amerika. Közepes termetű fa. Hosszúkás, az előbbinél keskenyebb levélkéi finoman fűrészesek, kihajtás után szőrös fonákúak.

Halványsárga virágai máj. jún.-ban felálló bugában nyílnak. Sima termése gömbölyded. Hazánkban kertekben ritka. Kámonban, Szarvason, Alcsuton, Vácrátóton, Fertődön, Nagycenken (Győr-Sopron m.), Zsennyén (Vas m.), Szegeden az egyetemi botanikus kertben, Budapesten a Kertészeti Főiskola arborétumában van néhány példánya.

Aesculus parviflora Walt. Hazája É-Amerika. Széles növésű, 3 m magasra növő, terjedőtövű bokor. Csaknem ülő, kihegyezett hosszúkás, fonákokon finom szürke-szőrös levélkéi csipkésfűrészesek. Karcsú, fehér bugái júl-aug.-ban, a lombozat felett nyílnak. Parkokban egyesével ültetik.

A félárnyékos, üde talajú helyeket kedveli.

Szép példánya van Kámonban, Szarvason, Vácrátóton, Szeleltén, Alcsuton, Erdőteleken, Zircen, Dénesfán (Győr-Sopron m.), a bp.-i és szegedi egyetemi botanikus kertben.

Aesculus pavia L., piros vadgesztenye. Hazája É-Amerika. Kisebb fa. Levélkéi középen a legszélesebbek.

Élénkpiros virágai felálló bugákban ápr.- máj.-ban nyílnak. A terméstok sima. Kámonban, Zircen, Lengyelben (Tolna m.), Zsennyén (Vas m.), Szigligeten, Szőlősgyörökön (Somogy m.), Tornanádaskén (Borsod-Abaúj-Zemplén m.), Szegeden az egyetemi botanikus kertben, Budapesten a Kertészeti Főiskola arborétumában található.