Bab, Paszuly, Díszbab - Phaseolus vulgaris Kertészeti lexikon

• 2023-09-18

Bab, paszuly, Phaseolus vulgaris L., Leguminosae/. A termesztésben háromféle babot különböztetünk meg: Bokor-Bab / Phaseolus vulgaris var. nanus/, karósbabot, / Phaseolus vulgaris var. communis/, díszbab / Phaseolus multiflorus Lam,-coccineus L.,/.

A termesztett Babok közül nálunk két faj termesztése terjedt el: 1. Kerti bab, vetemény bab. 2. Díszbab. A díszbab-ként termesztett Bab / tűz- v. török-Bab / jelentősége elenyésző a vetemény-Bab mellett.
A vetemény bab alakkörébe tartozó fajták egy részét zöld hüvelyéért / zöldbab /, más részét érett magjáért / étkezési szárazbab / termesztik.

Az étkezésre termesztett bab amerikai eredetű. Először Kolumbusz említi, néhány évtizeddel később Oviedo. A. Bab Európaszerte gyorsan elterjedt. Hazánkba Purkirchner György pozsonyi orvos hozta be 1560 körül. Hazai elterjedését főleg Clusiusnak köszönheti, kinek 1583-ban megjelent botanikai munkájában található az első Magyarországon termesztett Bab rajza. Mint több más ősrégen termesztett növénynek, a Babnak is ismeretlen a vadon élő alakja.

A babot régebben kizárólag érett magváért termesztették; szárazon fogyasztva ma is fontos élelmezési cikk. A borsóhoz hasonlóan - a hazai fogyasztáson kívül - jelentős exportja is zöld áruból, konzervből, száraz étkezési babból, vetőmagból egyaránt.

A bab zöld hüvelye B1 B2 és C-vitamin okon kívül különböző hasznos ásványi sókat tartalmaz. A száraz mag fehérjetartalma átlagosan 24-26 %. Lamprecht megállapítása szerint a magvak nagysága és protein-tartalma között negatív korreláció van: a nagymagvú fajták kevesebb, a kismagvúak több fehérjét tartalmaznak.

Bab növénytani leírás

Bab - egynyári, dudvaszárú növény. Főgyökérzetének tengelye orsógyökér. A gyökérzet 100-110 cm mélyen és 50-70 cm szélességben hálózza be a talajt. Gyökerén a Rhizobium phaseoli baktérium által előidézett gümők vannak. Hajtásrendszere kétféle típusu: 1. állékony, ún. bokor 2. kúszó, ún. karós típus.
A vetemény-Babok között mindkét típus előfordul. A díszbab túlnyomórészt karós típusúak.

A bokorbab fő hajtása növekedését egyhamar befejezi és virágzatban zárul, míg a karós-Babok elméletileg korlátlanul növekednek. Hajtásrendszere többé-kevésbé elágazik. A bokor-Babok 30-80 cm-re, a karós-Babok 1-4 m-re nőhetnek meg. A bokor-Babok szára felálló, egyenes, a karós Baboké 4-7 csomó után balról jobbra csavarodó, kúszó. Levelei hármasan összetettek. A levélkék mindkét oldala fénylő, világosabb vagy sötétebb zöld, esetleg sárgászöld és többé-kevésbé szőrözött. A levelek alapján kis, tojás alakú pálhák vannak.

Virágai fürtvirágzatba csoportosultak. Egy fürtben a vetemény-Bab virágainak 2-10, a dísz-Bab virágainak száma 6-14. Virágai pillangós szerkezetűek. A vitorla és az evezők a fajtákra jellemző színeződésűek; lehetnek fehérek, sárgák, lilák, rózsaszínűek.
A vetemény bab virágai öntermékenyülők, a dísz-Baboké idegen megporzásúak. A Phaseolus vulgaris fajon belül azonban az idegen megporzás gyakrabban fordul elő, mint pl. a borsónál.

Termése hüvely, mely lehet egyenes v. hajlott, zöld v. sárga néha ibolyásan v. sötétebb színnel gyengén v. erősen márványozott. A hüvely keresztmetszete lapos, ovális v. kerek. Mérete, színe, alakja, keresztmetszete és csúcsának alakulása fontos fajtabélyeg. A vetemény-Bab hüvelyében 2-8, a dísz-Babéban 3-5 mag fejlődik. A magvak változatos alakúak és színűek. A maghéj lehet egyszínű fehér, sárga, rózsaszín, lila, zöld, barna vagy többszínű tarka.

A vetemény bab ezermagsúlya 100-600 g, a dísz-Baboké 1000-1400 g között változik. A mag 3-5 évig csírázóképes. Termőhelyi igényei. Hőigénye. A Bab melegigényes és rendkívül fagyérzékeny növény. A mag csírázási hőfokának alsó határa 10 C fok, optimális csírázási hőfoka 32 C fok. A növény fejlődésének legkedvezőbb a 22 C fok. A növény 2 C fokon már szenved, és - 0,5-2 C fokon elpusztul.

Bab - Pallas lexikon

bab lóbab vagy disznóbab (növ., Faba Plin, Tourn.),vitorlásvirágú takarmányfű, gyakrabban mint algénuszt a kaszanyügnek (Vicia L.) alárendelik. A Vicia génusztól megkülönbözteti: bajusztalan levele, rövidfürtű (4-6 virágú) kocsánja, mely a virágoknál rövidebb v. alig hosszabb, selymes külsejü hüvelye, mely belülről a magvak közt rekeszes, hosszas magva, melynek a köldöke csak az előrészén (tetején), mint fekete vonáska látható; mellette a mag kétfelől domborúan kiemelkedik.

Végre a Faba gyököcskéje a bab alsó részén van, csúcsával előre néz, ez a többi Vicianemü vitorlás növénytől is megkülönbözteti. Egyetlen öreg faja van, a Faba vulgaris Moench, (F. major Desf., Vicia Faba L.), melyhez azonban még két fajta: a Faba equina Pers. (F. minor Riv., Vicia Faba b) minor L.) meg a F. porphyrea (Rchb.) sorakozik. Mindegyik fajtájának még több variációja is van.

Ez a bab kétségtelenül egyike az emberiség legrégibb termesztett növényeinek s termesztése egészen prehisztorikus időkben homályosodik el. Már a régiek általában kenyeret v. lepényt sütöttek belőle, vagy ételnek főzték.
A nyugati árja népnek már kellett ismernie s ezek vándorlása útján jutott Európába. A Faba szó több árja nép nyelvében használatos volt, mint az ó-szlávban a bobu. Ezért a Bab hazája valószínüleg a Kaspi-tó DNy-i partvidéke, ahol még állítólag ma is vadon terem. De Candolle azt hiszi, hogy Afrika északi részén is honos, mert a berber ibiou neve a semiták és más régi népek ily értelmü nevéhez kevésbbé hasonlít.
Ez a bab az egyetlen hüvelyes vetemény, mely nek a régi népek mitoszában szerep jutott, amire nemcsak a tápláló magva, hanem a virágjának különös színe is alkalmat nyújtott.

A virág fekete foltját gyászbetünek s a halál írásának tartották. ezért a bab a halál jelképe volt. Gyászünnepen étkül leginkább babot tálaltak fel. Az Eleusis felé vezető szent úton a bab istenének, Kyamitesnek szentelt templom volt s a főhatóságoknak babszemekkel való választását neki tulajdonították. Fehér és fekete Bab-bal szavaztak is, s a törvényszék előtt a fehér Bab a felmentés, a fekete és egyszersmind átlikasztott Bab az elitélés jelképe volt.

Lemuriák alkalmával, vagyis a kisértetek engesztelő ünnepén, a családfő éjjel fekete Bab-ot hányt keresztül a feje fólött, hogy magát és övéit kiváltsa vele; a paliliák alkalmával, vagyis Pales, a pásztorok nőistensége ünnepén pedig babszalmával gyújtott tüzet ugrostak át, mint nálunk a szt. Iván tüzét.

Carna-nak az ajtóküszöb nőistenének, aki az emésztő-készülék növekedéséről és erősödéséről gondoskodott, szalonnát és babpépet áldoztak, mint a leghathatósabb táplálékot. A babünnepeken (calendae fabariae), melyeket juniusban tartottak, az isteneknek babot áldoztak s a nép is babot evett. Az énekesek is babbal táplálkoztak, hogy síma hangjok legyen, azért Fabarii-nak isnevezték őket. Ellenben Pythagoras tanítványainak a babevést megtiltotta, mert a testet felpuffasztja, az értelmet gyöngíti s az alvást megzavarja, sőt babföldön sem volt szabad keresztül menniök.

Bab ( lat. Phasoleus vulgaris ), paszuly, fuszuly, vagy fuszulyka, a hüvelyesek csoportjába tartozó növény. Két faja van: a közönséges (Ph. vulgaris L.) és a török vagy csótán Bab (Ph. multiflorus Wrld.). Az előbbinek, melyet legészakabb termelnek, két alakja van: a guggoló v. gyalog és a felfutó B. A babnak rendkivül sok fajtája, illetve félesége van, különösen a magvak szine sokféle, a tiszta fehértől a feketéig.

Legkeresettebb s ezért legáltalánosabban termelt az aprószemü fehér bab.
A babot csakis magja végett termelik, melyet kizárólag emberi táplálékul használnak.
A bab inkább a melegebb éghajlat növénye, jól tűri a szárazságot, de nagyon érzékeny a hideg iránt, a legcsekélyebb dér is megárt neki.

Legjobban díszlik a középkötött, meleg s elegendő meszet tartalmazó talajban. Nálunk a szántóföldön ritkán termelik egymagában, hanem tengeri vagy burgonya között. Egymagában termesztve 30-50 cm. sortávolra fészkekben vagy sorokban vetik. Fejlődése közben párszor megkapálják. Ha a hüvelyek nagy része megérett, kinyűvik, s megszáradás után kicsépelik. Kataszteri holdankint 6-13 hl. magot, 3-9 q. szalmát terem; egy hl. mag súlya 78-86 kg.