Gipsz

• Frissítve: 2023-12-22       Gombák

Vizet tartalmazó kalcium-szulfát, mely a sivatagos területeken természetes módon megtalálható a talajban.
A kertészetben kalciumhiány esetén, vagy a kötött agyagtalajok szerkezetének javítására talajjavító anyagként használják.

Gipsz - Pallas lexikon

Gipsz (ásv.), a leggyakoribb szulfát és pedig viztartalmu mész szulfát, vagyis Kénsavas mész (kalcium-szulfát), CaSO4 + 2H2O. Egyike az iparban is nagy szerepet játszó, nagy tömegekben is termő ásványoknak, mely arról nevezetes, hogy a kősónak rendes kisérője.

Nemcsak ásvány, de egyuttal kőzet is. A régi görögök és rómaiak jól ismerték.
Theophrastus nevezi gyppsosnak, Plinius pedig gypsumnak, sőt ipari alkalmazása is ismeretes volt előttük.
Wallerius selenitesnek nevezte a hold fényéhez hasonló fényessége miatt és némelyek a szépen fénylő Gipsz-kristályokat még ma is selenitnek mondják. Egyéb nevei lapis specularis, speculum asini, vitrum ruthenicum, glacies marioe vagyis Mária-üveg voltak.

Az utóbbi név arra vonatkozik, hogy a nép sokáig a szintelen, átlátszó gipszet a tisztaság, a szüziesség szimbolumaként tekintette és finomra hasított leveleivel fedték be régebben a Mária- és általában a szent képeket.

Régi magyar mineralogiákban Gyantakő a neve, a Mária-üvegnek megfelelőt tükörkőnek is mondják. Egyhajlású rendszerbeli igen gyakori és rendesen igen szép kristályai, ha hasadékokban, üregekben vannak fennőve, akkor többnyire oszloposak, az agyagban vagy szemcsés Gipszben benőttek, ellenben táblásak vagy lencseformájuak, gömbölyödött görbült lapokkal, v. pedig egészen gömbösek.

A kristályok elég gyakran csillagformán vagy félgömbalakban csoportosulnak és a hosszú oszlopos kristályok némelykor egészen görbültek, mintegy hullámos felületüek. Igen gyakoriak az ikerkristályok, melyek közül az épátlós véglap szerint összenőttek a fecskefarkra emlékeztető alakuak, azért fecskefarku ikreknek is mondják. Az oldallapjai ezen ikreknek rendesen görbültek, onnan a furcsa alak.

A Gipsz-kristályok kitünően hasadnak és sokszor egészen leveles szövetüek.
Vizben igen nehezen ugyan, de csekély mértékben mégis oldódik; 0°-nál 488, 21°-nál 420, 100°-nál 460 rész viz egy-egy rész Gipsz-et old; többet old az olyan viz belőle, melyben már kősó van oldva, avagy sósav vagy salétromsav.

Minden forrásvizben, folyóvizben, tengevizben van Gipsz.
kristályokon kivül a Gipsz még nagy tömegekben, tömötten, szemcsésen, rostosan, földesen is található és ezeknek külsejük és egyes tulajdonságuk szerint más-más a nevük.
A hófehér, szemcsés vagy tömött, gyengén áttetsző Gipsz az alabastrom, melyből mindenféle disztárgyakat faragnak, akár a márványból. Az átlátszó, leveles szövetü G. a Mária-üveg; a szépen selyemfényü, rostos szerkezetü a rostos gipsz.

Ez utóbbit gyöngyökké is dolgozzák fel; ha igen finom szálu, akkor gömbölyüre köszörülve, macskaszem módjára csillog.

Hazánkban szép Gipsz-kristályok teremnek Budán a márgában, Selmecen, N.-Ágon, Radnán, Kapnikon stb. ércteléreken.

A külföldi termőhelyek között szép gipsz kristályok ismeretesek fennőve kősótelepeken: Vielicska, Bochnia, Ischl, Hallstatt, Berchtesgaden, Friedrichsroda (Türingi-erdő), Kaaden (Csehorsz.) Girgenti (Szicilia), Castellina (Toscana); bennőtten: Paris mellett Montmartre, Bécs mellett Maden, Szmirna (homokban). Hazánkban bányászásra érdemes tömegekben nincs. Igen nagy mennyiségben bányásznak G.-et Páris közelében, ahol a Montmartre-hegy nagy részben Gipsz.

Ez a harmadkoru (oliocén) Gipsz az, mely azt a hires emlősfaunát (paleoterium, anoploterium, xyphodon stb.) szolgáltatta, melyen Cuvier, a nagynevü francia tudós, a paleontologiát és vele együtt az összehasonlító boncolástani tudományt nagyra fejlesztette.

Alig van geológiai szisztéma, amelyben nagy tömegekben ne volna Gipsz.
Igy a szilurból ismeretes New-York államban, Kanadában, a devonból Kurlandban és Livoniában, a karbonból Oroszországban, Uj-Skóciában, Ohióban és Michigánban.
Európában leggyakoribb és legnagyobb tömegekben találni a Permben és a Triaszban még a Harzban, Osterode vidékén. Nordhausentől É-ra. Gyakoriak benne az üregek, barlangok.

A jura- és kréta szisztémák aránylag szegények gipszben. Eocénbeli hatalmas Gipsz tömegek a spanyolországiak, az egyiptomiak; oligocénbeliek a montmartrein kivül a Kárpátok sótelepeivel kapcsolatos G.-előfordulások, az olasz termőhelyek, a sziciliaiak stb.
A Gipsz telepekben néha kisebb kősó tömegeket is találni mi amellett, hogy a Gipsz leggyakoribb általában a kősó társaságában, legjobb bizonyíték arra nézve, hogy a kősó és a G. lerakódása a tengerből együtt járt.
Számos gipsztelep nem egyéb, mint kősótelepek maradványai, ahonnan a viz a kősót elmosta, a Gipsz pedig visszamaradt.

Némely gipszben magnézit-, dolomit-, quarczárványokat találni, ezek mintegy az anyagvándorlás eredményei. Anhidrit tuskók benne még gyakoribbak.
Általában sok helyen vizvesztés által anhidrittá lesz a Gipsz, az anhidrit pedig vizfölvétel által G.-szé.
A Gipsz képződése elég gyakran észlelhető a természetben. Budán a keserüviz képződésekor a márgában a piritből meg a dolomitból képződik.

A tengerviz valahányszor elpárolog, a Klórnátrium mellett gipszet is rak le; a sós tavakban előbb mindig Gipsz rakódik le, azután a kősó.
A szalinák csatornáiban gyakran igen szép kristályokban rakódik le és járatukat el is tömi. A gipsznek sokféle igen fontos alkalmazása van.

A talajjavításnak Gipsz-szel (gipsz trágya) kettős a feladata; először is a mésztartalom, de meg a humusz anyagcseréjében is fontos szerepet játszik, amennyiben a káliumkarbonátnak káliumszulfáttá való átalakulását eszközli, vagyis a káliumot a növény által felszivható formába hozza.

A tömött, szemcsés Gipsz-nek igen fontos ipari alkalmazása az égetett Gipsz készítés, melyet egyrészről szobrok öntésére használnak, de meg ragasztószerül, vakolatnak, a mennyezet készítésére stb.
A bányából kikerülő gipszet megőrlik, azután égetik, vagyis 200°-on túl hevítik, mi mellett minden kristályvizét (21%) elveszti és egészen anhidrittá lesz. Ily állapotban tartósan megmarad, ellenben hacsak valamivel hevítik 100°-on tul, akkor még a levegőből is vesz fel vizet és idővel megint G.-szé alakul, azért szokták magasabb hőfok mellett égetni. Ez égetett gipszből formálják a Gipsz szobrokat, gipsz mintákat stb.

Gipsz