Immunitás Védettség

• Frissítve: 2023-09-18       Impregnálás

Immunitás védettség az élő szervezet azon állapota, amelyben valamely kórokozó mikroszervezet, ill. terméke hatásával szemben védettnek bizonyul.
Ilyenkor a kórokozó a szervezetben a betegséget kiváltani nem tudja, és elpusztul, v. egyensúlyi állapotban él vele.

Ugyanakkor az immunis szervezet nem károsodik. Az Immunitás-t, eredetét tekintve több csoportra szokás felosztani:

1. veleszületett Immunitás, amely lehet faji v. öröklött;
2. szerzett Immunitás, amely lehet természetes v. mesterséges. Faji Immunitás mutatkozik abban, hogy egyes kórokozók hatása csak egyes fajokra korlátozódik.

Növényi kórokozók állatokat nem képesek megbetegíteni, hidegvérű állatok kórokozói melegvérűekre hatástalanok, sőt e tekintetben még a Madarak és emlősök között is mutatkozik eltérés.

Öröklött Immunitás megnyilvánulása, hogy az utód születését követő néhány hónapig védettnek bizonyul olyan kórokozókkal szemben, amelyek az anyát sem képesek megbetegíteni.
A legrégebben ismert formája az Immunitásnak a szerzett Immunitás.

Ez természetes úton a fertőző betegség kiállása után jön létre és a kórokozóktól függően különböző időtartamon át fennmarad.

Életreszóló Immunitás alakul ki a kiütéses tífusz, poliomielitisz, sárgaláz, himlő, kolera, pestis átvészelése után, hosszabb ideig tartó védettség marad vissza a tífusz, vörheny, kanyaró, diftéria után.

Számos betegség kiállása után semmi vagy csak rövid ideig tartó Immunitás marad vissza. Ezekkel tehát többszőri fertőződés, megbetegedés lehetséges.

Mesterséges immunitást lehet előidézni apatogénné tett kórokozókkal fertőzve a szervezetet. Ezzel a szervezet immunkészsége serkentődik anélkül, hogy kóros folyamat fejlődne ki. Ez az aktív immunizálás.

Passzív Immunitás elérhető a megfelelő patogén organizmusok hatására: más szervezetben termelt kész ellenanyag bevitele a szervezetbe. Ez utóbbi gyors hatású, de rövid időtartamú immunitást nyújt.

Immunitás