Juniperus, Boróka

Juniperus boróka, Cupressaceae. Örökzöld, kétlaki fák vagy cserjék. A levelek többnyire hármasával örvökben v. szórtan állnak, a fiatal növényeken rendszerint tűszerűek, szúrósak, idősebb korban pikkely alakúak.
Tobozpikkelyei elhúsosodtak és bogyószerű képződménnyé alakultak.

A Juniperus fajokat magvetéssel, Dugványról v. oltással szaporítjuk. A magvakat érés után rétegezzük és csak egy év múlva tavasszal vetjük. Változatait inkább dugványozzuk.

Az elterülő, alacsony növésű formákat bujtással is szaporíthatjuk. A nehezen gyökeresedő változatokat rendszerint üvegházban oltjuk.

Kínai boróka (Juniperus chinensis L.).
5-10 m magas, többnyire gúla alakú, nagy cserje v. kisebb fa. Az alsó ágak ős a fiatal növények levelei tű alakúak, kettesével-hármasával örvösen állanak, hegyesek.

A felső ágakat átellenes állású, a hajtásra simuló pikkelylevelek borítják. Termése gömb alakú 0,5 -0,7 cm átmérőjű; fehéren hamvas, éretten sötétkék színű, a második évben érik. Idősebb példánya van Kámonban, Szarvason, Vácrátóton, Erdőteleken, Kőszegen, Pécsett, Sopronban, Acsádon (Vas m.), Nagycenken (Győr- Sopron m.) Röjtökmuzsajon (Győr-Sopron m.), Gödön (Pest m.) stb. Parkjainkban gyakran ültetett, gyorsnövésű, elfekvő változata a Juniperus c. pfitzeriana, ágai vízszintes állásúak, hajtásvégei kissé csüngők.

Közönséges boróka (Juniperus communis L.).
Európában és Ázsiában honos, 3-5 m magasra növő, változékony alakú cserje. Sudara bókoló. Levele mindig tűszerű, hármas örvökben elhelyezkedő, felül egy hosszanti fehér csíkkal. Bogyószerű, gömbölyded termése éretten kékesfekete; a második v. harmadik évben érik.

Terméséből a borovicska nevű pálinkát készítik. Nálunk különösen a Duna-Tisza közi, Bugac környéki homokpusztáknak őshonos örökzöld cserjéje, ahol -a Populus albával társulva nagy tömegben fordul elő. A legsoványabb homokon is megél, a száraz viszonyokat nagyon jól bírja.

Hazánk egyetlen nagyobb mennyiségben előforduló őshonos fenyőfaja. A Mátra- tetőtől az Alföld legmélyebb pontjáig mindenütt ott találjuk. Parkokban inkább az oszlopos növésű alakjait ültetik, a J. c. suecica Beissn.-t és a J. c. stricta Carr.-t. Ilyenek találhatók Kámonban, Szarvason, Vácrátóton, Kőszegen, Herényben (Vas m.), Gödön (Pest m.), Zircen, Erdőteleken (Heves m.), Sopronban, Sopronhorpácson, Röjtökmuzsajon (Győr-Sopron m.), Agostyánban (Komárom m.), Pécsett stb.

Törpe boróka (Juniperus saxatilis Pall.).
Alacsony termetű cserje, amely a havasokon a törpefenyő-övben nagy tömegben fordul elő. Arborétumaink közül Szarvason, Vácrátóton, Gödöllőn stb. található. Juniperus rigida Sieb. et. Zucc. Japánban, Mandzsuriában honos, 10 m magas cserje. Gallyai jellegzetesen csüngők. Tűi 13-25 mm hosszúak, hegyesek, sárgászöldek. Erdőtelek arborétumában (Heves m.), Kámonban (Q =75 cm) található.

Nehézszagú boróka Juniperus sabina L.. Közép- és D-Európában honos, 1-1,5 m magas, földre simuló, szélesen elterülő, vízszintesen elálló ágú, mérgező cserje. Lombozata sötétzöld, átellenes állású tűlevelei keskeny lándzsa alakúak, elállók; a hajtáshoz simuló pikkelylevelek tojásdadok. Hajtásai megdörzsölve kellemetlen szagúak. Borsó nagyságú termése kékesfekete, hamvas. Kertekben gyakran ültetik. Ágcsúcsai (summitetes v. frons) drogot szolgáltatnak. Tobozbogyója is drog, az érett termés illóolajat, cukrot, pektint stb. tartalmaz. A borovicska, gin előállításánál használják.
Fájának hevítése útján nyerik a borókakátrányt (Juniperi pix).

Virginiai boróka Juniperus virginiana L..
É-Amerikában honos, 10-20 m magas cserje v. fa. Fiatalon felfelé törekvő, piramis növekedésű, idősebb korban széles, terebélyesedésre hajló. Kérge szürkésbarna. Hajtásai négyszögletesek. A fiatal növényeken kettesével-hármasával elhelyezkedő tűlevelek találhatók, míg az idősebb példányok levelei leginkább pikkelyszerűek, kihegyezettek, a hajtásra simulók v. kissé elállók.

Kicsi, 5 mm átmérőjű, hamvaskék bogyótobozai egy év alatt érnek meg, díszítők. Aránylag gyors növésű, edzett faj.

Talajban nem válogat, még gyengébb sziken is fejlődik. Fája az ún. Vörösla, amelyből a jól faragható ceruzafa készül, de műbútorgyártásban is felhasználják.

Alföldi viszonyainkat is jól bírja, ezért a szélfogó, mezővédő pászták létesítésénél jól felhasználható. Sűrűn ültetve keskeny, magas sövény alakítható belőle. Kertjeinkben gyakori.

Néhány nagy példánya Vácrátóton, Zircen, Helesfán (Baranya m., Gödreszentmártonban (Baranya m.), Báron (Baranya m.), Alcsúton, Hőgyészen (Tolna m.), Ladon (Somogy m.) található.
Szürkés levél színű változata a Juniperus v. glanca Beissn., amely a szárazságot is jobban bírja. Nagyobb példányai Kámonban, Vácrátóton, Erdőteleken, Szelestén, Sopronhorpácson, Pécsett, Jeliben (Vas m.), Gödön (Pest m.), Szőlősgyörökön (Somogy m.) stb. található.

Alacsony, elfekvő ágú változata a Juniperus v. tripartita Senecl., csak tű alakú leveleket hoz. Szelestén, Erdőteleken (Heves m.), Herényben (Vas m.) stb. található.

• Borókabogyó