Kacs, kacsozás

• Frissítve: 2021-07-14       Kagyló

Kacs (cirrhus). 1. (bot.) Kapaszkodó szerv; fejlődhet szárból: szár-Kacs (pl. szőlő), ág-Kacs (pl. tök), levélből: levél-Kacs (pl. borsó), levélcsúcsból (pl. Gloriosa), pálhalevélből (pl. Smilax), levélnyélből (pl. iszalag).

A kacsok végén tapadókorongok is fejlődhetnek (pl. Parthenocissus). 2. (szőlő). A nóduszon, a rügygyel és levéllel átellenes oldalon fejlődő, 2-4 felé elágazó, kapaszkodásra alkalmas, fonálszerű tengely.

Itt-ott bajusz néven is emlegetik, Molnár pedig kacskaringónak is Kacsképződés nevezi. Egyes vidékeken népiesen a hónalj a szőlőn hajtásokat is Kacs-nak hívják. Néhány fajtá-
nál (pl. Kocsis Irmánál) Kacsot ízközben is találhatunk.

A képződésre vonatkozó elméletek között legismertebb a Merzsanián és Baranov által továbbfejlesztett sympodiális elmélet.

Eszerint a szőlő hajtása monok keletkeznek. A harmadik-hatodik levél után a tenyészőcsúcson, a felső levélkeopodiálisan és sympodiálisan fejlődő részekből áll. Kezdetben a hajtás monopodiálisan fejlődik. Itt a tenyészőcsúcs egyenesen nő, ős oldalán váltakozva levél- dud orzdemény hónaljában keletkező dudor gyorsabban fejlődik, és félrenyomja a hajtástengely folytatását alkotó, korábban kialakult dudort.

A kacs a félrehajló részből képződik, a hajtás növekedését pedig a levélhónaljban fejlődött, egyre erősödő dudor veszi át. Így a hajtás növekedése sympodiálisan folytatódik.

A következő levélnél ugyancsak sympodiálisan folytatódik a hajtás növekedése, és ismét K. képződik.

A Vitis vinifera szaggatott kacs képződésénél a két bütyök között felnyúló, minden sympodiális ízközt (sötét rész) két feljebb fekvő monopodiálisan fejlődő ízköz követ (világos rész). A folytonos Kacs-képződésű Vitis lahruscánál a hajtásfejlődés viszont teljesen sympodiálisan folytatódik. A Kacs maga sympodiálisan fejlődik.

Kacsozás

Általában a szőlő hónaljhajtásainak visszacsípése. Szabatosabb meghatározásban a Kacsozás csak az alanyszőlő-fajták kacsainak a tenyészidő alatti rendszeres eltávolítását jelenti.

A kacsokat a főhajtások kötözése, hónaljhajtásainak visszacsípése alkalmával éles késsel távolítjuk el. Enélkül a kacsok a huzalokra és a hajtásokra csavarodnak, s a vesszők letermelését ős feldolgozását megnehezítik.
A paradicsom kacsozását általában hónaljazásnak mondják.