Kaliforniai pajzstetű

• Frissítve: 2023-09-18       Kalló cserebogár

Kaliforniai pajzstetű (Quadraspidiotus perniciosus Comst., San José pajzstetű) a kerek pajzsú pajzstetvek közé tartozó, legveszedelmesebb és legártalmasabb hazai pajzstetvünk. Hazája Kelet-Ázsia, ma már mind az öt világrészben honos.

Bár sok gazdanövénye van, legszívesebben az almát, körtét, szilvát és ribiszkét lepi el. Ezeken hajlamosa tömeges elszaporodásra, ezért megtelepedése után néhány év alatt zsúfolt telepekben terjed szét a megtámadott fa minden fás részén.

Nedvszívása, méginkább azonban a szívótevékenységgel egyidejűleg bebocsátott nyála révén a héj alatt vörös elszíneződés mutatkozik, a károsabb hatás azonban abban nyilvánul meg, hogy az erősen ellepett vesszők és ágak nem tudnak őszig beérni és áldozatul esnek a téli fagynak.

Ezért erősen megtámadott fák koronája mihamarabb száradni kezd, az akadozó nedvellátás következtében pedig a berakódás gyenge, és a kötődött termések is hitványak maradnak.

A kaliforniai pajzstetű egyébként igen szívesen telepszik meg magán a gyümölcsön is, főleg a csésze és a kocsány körüli részeken.

A nőstény kaliforniai pajzstetű pajzsa kerekded, 2 mm széles, a hímeké kissé körte alakú, 1 mm hosszú, maga az állat enyhén narancssárgás.

Végleg letelepedett lárva alakban telel át és jún. folyamán jelenik meg az új lárvanemzedék.

Elevenszülő, másodi lárvanemzedéke aug, folyamán jelenik meg, minthogy azonban a két nemzedék összefolyik, gyakorlatilag június közepétől késő őszig mindig akad mozgó fiatal lárva.

A védekezés alapvető teendője a téli permetezés, amelyet meg kell előznie kéregkaparásnak és koronaritkításnak, mert a sűrű korona nagymértékben kedvez a párás félhomályt kedvelő kaliforniai pajzstetű elszaporodásának.

Rendszerint szükségessé válik a védekezés a nyári időszakban is.