Kétszikűek

Kétszikűek Dicotyledones.

A zárvatermők első osztálya. Magvaikban két sziklevél van. Gyökérrendszerük főgyökérből és az ebből kiágazó oldalgyökerekből áll.

Leveleik gyakran tagoltak, erezetükben főér és az ezekből kiágazó oldalerek különböztethetők meg. Szárukban az edénynyalábok nyíltak, a bennük levő kambium (osztódó szövet) működése útján másodlagos vastagodásra képesek, a szár keresztmetszetében gyűrű alakban helyezkednek el.

A szár lehet fás és lágy (ősibbek a fatermetű Kétszikűek, pl. Magnolia). Virágtakarójuk rendszerint különnemű, csészéből és pártából áll. A rovarbeporzás mellett másodlagosan kialakult a szélbeporzás is (redukció).

A virágban igen gyakori az 5-ös szám.
A korszerű rendszertani felfogás szerint a fejlődéstörténet folyamán a zárvatermők közül előbb a Kétszikűek jelentek meg.

Kétszikűek - Pallas lexikon

Kétszikűek (növ., kétmaglevelüek, kétcsiralevelüek, kétcsemlevelüek, kivül v. külnövők, Exoganae, Acramhibryae, Dikodyledones), az olyan növények, melyek csirájának majd mindig két és átellenes, gyakran nyeles sziklevele van, melyet p. a paszuly v. a tök magva lefejtése után könnyen megláthatunk.

A Kétszikűek magvából csirázáskor egyszerre két vastagabb levélke búvik ki. Ilyenek virágzó növényeink és lombos fáink, legnagyobb része. Könnyen felismerhetők arról, hogy levélerezet (edénynyalábok) hálózatosan szétágazó, mig az egysziküeké (például kukorica) párhuzamos.

A más bélyeg vagy a kétsziküekkel való bensőbb rokonságuk alapján a Kétszikűek közé számított füveknek ritkán csak egy sziklevele van (Corydali, Ficaria, Cyclamen, juhászmogyoró) Az Orobanche, Viscum, Pirola, a fenyőspárga, a balanophorák és rafflesiaceák, meg az aranka sziktelenek.

A sulyomnak egyik szikje kisebb. Három sziklevél kivételes eltérés. A magfehérje gyakran a magérés előtt felszívódik.

Száruk elágazik, edénynyalábjok nyilt, majd mindig körben helyezkedik el a középpoti bél körül. Levelök többnyire nyeles, gyakran hasogatott, a tövében gyakran rügy keletkezik, mely az elágazást megindítja.

A virág alkotása különböző, gyakran ötös-, ritkábban négyestagu, még ritkábban kettes vagy hármastagú. Néha a virág nem köröstervü, hanem csavarmentü, vagyis spriláis helyzetü. Kelyhök és szirmuk rendesen van.

A csira gyököcskéje többnyire állandó főgyökérre nyulik meg, a főkéseké és tarackolóké szokott elsatnyulni, ezeknek mellékgyökerök nem fejlődik.

A Kétszikűek bonyolódottabb alakbeli sajátságuknál fogva a szisztemában az egysziküeknél magasabb fokon állnak, ma egyáltalában a legtökéletesebb növények. Többsziküvel a tobzosok rendjében találkozunk.

A kétsziküek tipusa két csoportra szakad:

1. Forrtszirmúak v. egyszirmúak (Sympetalae, Mono- seu Gamopetalae), szirmuk soha sem több darab, mert legalább a tövön kisebb-nagyobb, vagy egész darabon csőalakra összenő.

2. Külön-, szabad v. többszirmúak (Choripetalae, Poly- seu Eleutheropetalae). Némelyeknek nincs szirma (leples kétsziküek), a többié nem nő egymáshoz, hanem külön-külön szirom marad.

A leples kétsziküeket, melyeknek külön kelyhök és szirmuk nincs, vagy az ezt helyettesítő részök tökéletlen, külön 3 alosztálynak is tekintik, de újabban a különszirmuak közé fogják, mert ezeknek is szokott hiányozni a szirmuk (tyúkhúr, pásztortáska, gólyahir stb.).