Komló, Humulus lupus

Komló növény Humulus lupus. 3-6 m hosszúra növő, csavarodó szárú, évelő kúszónövény.

Ligeterdőkben, bozótos helyeken terem. Kultúrváltozatát tobozszerű termésfüzéreiért termesztik, a sörgyártás nélkülözhetetlen alapanyaga.

Gyógynövényként vadon gyűjtik, termésfüzérei komló tobozok Lupuli strobuli néven ismeretes drog; nyugtató gyógyszereket készítenek belőle.

Az érett termésfüzéreket leszedve megszitálják, az így nyert lisztet, az aranysárga port, az ún. lupulint, szintén felhasználja a gyógyászat.

A komló parkokban, kertekben elvadulva kellemetlen gyomnövény lehet, mert a fákra, bokrokra akaszkodva elzárja őket a napfénytől és elpusztítja. Tövének kiszedésével irtsuk.

Komló - Pallas lexikon

Komló ( növény, Humulus Lupus ), a kenderfélék kétlaki iszalagfüve, két faja az északi földgömb mérsékelt vidékein nő. Tőkéje többnyaras, szára jobbra csavaródzó, levele szívforma és ujjashasábu, keményszőrü.

Virágzata a levél tövéből nő, him virágzata ágasbogas, a nő virágzat zöld, fürtös szerkezetü, tobozforma.

Ez zsindelyszerüen összeboruló hegye-levelekből alakul, mindegyiknek tövében két-két virágocska van. Ennek leple hártyás, átlátszó és fogaspikkely, a himvirágé ötmetszetü és öthimes, zöldes. Termése egymagvú makkocska. Csirája csavaralakú.

A komló szára 4-12 méter, apró tüskés, toboza tojásdad, sárgás-zöld, makkocskáját a hártyanemü, sárga, egész narancs-szinü por (gyántamirigy) lepte Lepel lazán fogja körül.

A Komló toboz falusi élesztőnek is használatos. Az északi nép, nevezetesen a svéd a komló szárából durva szövetet, zsákot, ponyvát, stb. sző.

Angolországban a fiatal szárából gyapjuhoz hasonló terméket is állítanának elő. Vizben megpuhítva szőllőt, stb. is kötöznek vele.

A komló pikkelyt fájdalomcsillapító borogatásnak és más orvosságnak használják, extraktuma az emésztés fokozására s a vizelet szerveinek gyengesége ellen, a Komló-tea álmatlanság ellen orvosság.

A Humulus Japonicus Sieb. et Zucc. lugasnak, lombdísznek, kerítésre használatos, néhol (Vésztő) vadulni kezd.

Mint a sör fűszere csak a keresztes háborúk idején kezd kelendő lenni, még pedig Linné Carolus állítása szerint a gótok révén.

A XIV. sz.-ban a Komlót Németországban széltében termesztették, a XV-XVI. sz.-ban Bajor- és Csehországban volt nevezetes. Nagyon lendített a Komló termesztésén Angolországban az ászok sör gyártása.

A vad Komlónak a mívelés következtében sámos faja keletkezett, melyek a tobozok nagysága s alakja, az indák szine és az érés ideje szerint különböznek. Érés tekintetében van korai és kései Komló; előbbi augusztusban érik és jobb minőségü komlót szolgáltat, de nem oly bőtermő, mint a 2-3 héttel későbben érő és biztosabban termő kései Komló.

A komló tájfajtái közül a legnevezetesebbek: a saazi (Csehország) későn érő piros indájú Komló, zöldessárga szinü, nagyon lisztes tobozokkal; e K. fajtát megfelelő feltételek mellett a legjobbnak tartják; továbbá a spalti (bajor), az auschai zöldindáju komló és az angol komló fajták közül az Erdélyben is művelt Golding-komló.

Sikeres termelésének legfőbb feltételei mérsékelten meleg éghajlat, szelek ellen védett, D-nek lejtő fekvés és mélyrétegü, jó erőben álló, középkötött talaj; sem a hamokon, sem a nyirkos agyagon nem díszlik.

Hazánkban a legdélibb és legészakibb vidéken termelik a komlót. Minthogy a Komló a földet 20-30 évig foglalja el, Komló telepek létesítésénél kiváló gond fordítandó a talaj kellő előkészítésére, mely abból áll, hogy a telepnek szánt területet 40-60 cm. mélységre megforgatják és erősen megtrágyázzák.

Rákövetkező tavasszal, mihelyt a föld kellően megszikkadt, a telepet boronázással s hengerezéssel az ültetésre alkalmassá teszik s az ültető helyeket kicövekezik.

A Komló tövek egymástóli távolsága 150-160 cm.-t szokott tenni, úgy hogy egy katasztrális holdon 2500 tő fér el.

Márc.-ápr. folyamában történik az ültetés, mely célra régibb komló ültetvények metszésekor nyert 10-15 cm. hosszu dugványok szolgálnak.

Legjobbak azok, melyek bőven termő tövektől származnak. Egy-egy ültető helyre 2-3 Dugványt szokás elültetni olyformán, hogy a dugvány feje 10-12 cm.-nyire jusson a föld szine alá; a dugvány feje azonban csak 2-3 cm. vastag földréteggel borítandó s az elültetett dugvány mellé szőllőkarót vernek.

Az első évben az ültetvénnyel nincs más dolog, mint hogy a gyomtól tisztán tartsuk s a hajtásokat a karóhoz kössük. A terület jobb kihasználása végett pedig a komló sorok között répát, káposztát stb. szoktak termeszteni.

Az ültetés első évében is nyerhető egy kis trmés, az u. n. szűz komló, de erre biztosan számítani nem lehet. Ősszel az indák lemetszése után a Komló-tőkéket földdel födjük be.

A második és a rá következő években a Komló kezelése a metszéssel kezdődik, mely abból áll, hogy a Komló-tőkéről a mult évi hajtások éles kés segélyével eltávolíttatnak.

A megmetszett tőke 3-4 cm. vastag földréteggel födetik be.

A metszés után a póznázás következik. Legalkalmasabbak e célra 7-8 m. hosszu, lehető vékony, egyenes és lehántott luc- vagy vörösfenyő rudak, melyek a tőke északi oldalán 50-60 cm. mélyre helyeztetnek el.

A metszés befejezése után a komlót 2-3-szor megkapálják s azonkivül kiváló gonddal felkötözik. Minden Komló-tőtől csak 2-3 indát vezetnek fel, a többit kitépik, a felvezetett indákat pedig szalmával, sással vagy fércelő pamuttal kötik a póznákhoz.
A kötözésnél eleinte kivált arra ügyeljünk, hogy az inda hegye le ne törjön.

A Komló szüret ideje megérkezett, mihelyt a toboz kellő fejlettségét elérte, zöldes-sárga szint öltött, ujjaink közé szorítva recsegő hangot ad s leszakítva kellemes illatot terjeszt.

A szedés akként megy végbe, hogy a póznákat a póznaemelővel a földből kihúzzák s óvatosan lefektetik, de ezt megelőzőleg az indákat a föld szinétől egy méternyire átmetszik.

A komló szedésnél arra kell ügyelni, hogy minden egyes toboz kis kocsányával csipessék le s hogy a szedett Komló közé hibás tobozok vagy levelek ne kerüljenek s minthogy a szedés sok munkáskezet igényel (középszerü termésnél 120 munkást) legajánlatosabb szakmányban végeztetni.

Fél hl-jéért 20 fillért szokás fizetni. A leszedett komlót kosarakban a szárítás szinhelyére viszik.

A komló szárítása nagy gondot kiván, minthogy könnyen megpenészedik és az ilyen Komló értéktelen.

Nagyobb termelők a komlót e célra szolgáló aszalókban szárítják. Kisebb termelőknél a szárítás szellős padlásokon, pajtákban történik; hogy pedig a szárító helyiség jobban kihasználtassék s a komló forgatása mellőzhetővé tétessék, a szárítandó komló rendszerint e célra készített cserényeken teríttetik el lehető vékonyan, melyeken mindaddig meghagyatik, mig teljesen ki nem száradt. A cserények állványokon ugy helyeztetnek el, hogy a levegő a komlót minden oldalról érje.

A komló elegendő száraznak tekinthető, ha nyomás után szétválik, azaz nem tapad össze.

A száraz komlót zsákokba tapossák vagy sajtolják s igy viszik a kereskedésbe. A helyesen megszárított Komló szine világos- vagy zöldes-sárga s nem szabad, hogy vöröses-barna vagy foltos legyen; illata erős s kellemes. Az ilyen Komló 8-16% citromsárga komlóliszten (lupulin) kivül 3-3,2% keserü anyagot, 1,2-4,2% komlógyántát és 0,1-0,5% illó olajat tartalmaz.

Az egy évnél hosszabb ideig eltartott Komló lassanként elveszti kellemes aromáját, idővel savanykás, sajtra emlékeztető szagot vesz föl s Komló-lisztje megbarnul.

Ezt a kedvezőtlen átalakulást megakadályozandó, a komlót különféleképen konzerválják; e célra vagy hidraulikus sajtókban erősen összesajtolják vagy kénezik, vagy légmentesen elzárható pléhdobozokban tartják el.

A termelőre nézve azonban legelőnyösebb, ha K.-ján mielőbb tulad.

A Komló termése felette ingadozó; okszerü termelésénél a katasztrális holdankénti átlagos évi nyers jövedelem viszonyaink között 1000-1200 koronára, az összes termelési költség 4-500, a tiszta jövedelem 6-700 koronára tehető.

Magyarországon a Komló-termelésnek a 90-es évek elején mindössze 300 hektár volt szánva, ugy hogy termésünk még a belszükségletet sem fedezte.

A Komló legnagyobb kiterjedésben Németországban 40,000 hektáron és Angliában mintegy 8000, Belgiumban 6500, Franciaországban 4000, az É.-amerikai Egyesült-Államokban 20,000 hektár van Komló-val beültetve. Az évi termés 700,000-800,000 q-ra tétetik.

Komló Betegségei.

1. Toboz-lombosodás. Abban áll, hogy a toboz megnyulik, s lazán elhelyezett sötétzöld pikkelyleveleket visel, melyek közül többen hosszu nyelü lomblevelekké alakultak át.

E betegség, melyet a németek -Gelte--nek, majd -Narrenkopfbildung--nak neveznek, főleg a nedves s nitrogén trágyákkal erősen trágyázott talajokon mutatkozik.

Ellene a talaj szellőztetését és szuperfoszfát trágyák alkalmazását ajánlják.

2. A levelek leperzselődése. Tartós meleg és száraz időben előbb az alsó levelek, majd fokozatosan a felsőbbek is, nyelüktől fogva sárgulnak, fonnyadnak s végül elszáradva veresbarna szint vesznek fel, s ugyanilyen szinüvé válnak a tobozlevelek is. E betegség elkerülhető akkor, a nagy szárazságban a komló telepek öntöztetnek.

3. A leveleken és a tobozokon lisztnemü bevonatot okoznak a Sphaerotheca Castagnei Lév. és az Oidium erysiphoides Fr. nevü gombák; a zsenge levelek a betegségben gyakran el is torzulnak. Ellene jó eredménnyel jár a lombozat behintése kénporral, mihez hektáronként 60-70 kgr. számíttatik l. még Lisztharmat.

4. A leveleken és a szárakon kicsiny gyöngynemü bibircsek láthatók, amelyekben egy aranysárga pontot lehet észlelni; okozója a Synchytrium aureum Schroet. nevü gomba.

5. A leveleken barna foltokat okoznak a Phyllosticta Humuli Sacc., a Septoria Humuli Westd. és a Sphaerella erysiphina Cooke nevü gombák.
6. Korompenész.
7. Aranka (Cuscuta europaea L.).

    őszi szőlőoltás     szárított szőlő