Kőzet

• Frissítve: 2023-09-24       Kristály     Kromoszóma

Kőzet. Önálló geológiai egységet alkotó, meghatározott ásványtársulásból álló, jellemző szövetű és kémiai összetételű része a szilárd földkéregnek. A Föld szilárd kérge alatt levő folyó olvadékoldatból, a magmából keletkeztek a Föld kérgének mélyén az öreg szemű mélységi kőzetek.

Ha a magma vulkán alakjában feltőr, eltávoznak belőle a gőzök és gázok, lávává alakul s ennek megmerevedéséből származnak az apró szemű kiöntési Kőzet-ek.

A két alcsoport együttes neve: tűzi eredetű vagy eruptív Kőzet-ek, amelyek közül hazánkban a gránit, riolit, andezit és bazalt a legfontosabbak. Az előbbi Kőzet-ekelmállása útján mállási üledékes (szediment) Kőzet-ek alakulnak ki (pl. homok, lösz, mészkő).

Ha a Kőzet-ek geológiai vonatkozásuk során a földkéregbe süllyedve átalakulnak, akkor metamorf Kőzet-ek vagy kristályos palák (csillámpala, agyagpala) keletkeznek.

Kőzet - Pallas lexikon

Kőzet (lásd a mellékelt táblázatot), az olyan anyag, mely Földünk alkotásában nagy mennyiségben vesz részt. Nagyon sokféle szempontból tekinthetjük a Kőzet-et.

Az anyagában egynemü, vagyis csupán egyazon ásvány halmazából összeálló Kőzet: egyszerü Kőzet; az anyaágban nem egynemü, hanem különböző ásványokból összeálló kőzet: összetett Kőzet.

Az összetett Kőzet-et alkotó ásványok az illető Kőzet-nek elegyrészei. Amely ásványnak jelenléte okvetlenül szükséges valamely Kőzet alkotásához, mert nélküle az illető K. jellege megváltozik, az lényeges elegyrésze az illető kőzetnek. Amely ásvány valamely kőzetben jelen is lehet, meg hiányozhatik is, anélkül hogy a Kőzet jellegét befolyásolná, az mellékes vagy járulékos elegyrész.

Szerkezetére nézve a Kőzet általában lehet kristályos meg törmelék- vagy klasszikus kőzet.
Kristályos akkor, ha csupa ásványkristályok, ásványszemek alkotják minden kötőszer nélkül; ellenben törmelékanyagoknak valami idegen kötőszer közbejöttével összeálló tömege: töremlék kőzet.

Kristályos Kőzet elegyrészei egyazon tömegből és közel egy időben kristályosodtak ki; a törmelék-Kőzet elegyrészeit a viz hordotta össze, eredetileg nem voltak egymás mellett, csak később kerültek össze.
Képződésre nézve vannak vizeredésü vagy üledékes (neptuni, szediment) kőzetek, melyeket a viz rakott le; tűzrepedésü vagy eruptiv kőzetek, melyek izzón folyós állapotból merevedtek meg, illetőleg kristályosodtak ki.

Ha ezek úgy szerkezetükben, mint ásványi összetételükben a ma működő vulkánok lávájával egyeznek meg vagy hozzájuk nagyon hasonlók: vulkáni Kőzet-eknek is mondatnak, megkülönböztetésül az olyanoktól, melyek a most működő vulkánok kitörési termékei közt fel nem találhatók ugyan, de egész szerkezetük tűzeredésre vall: mélység vagy plutói kőzetek.

Amazokról ugyanis azt tartják, hogy a felületen, utóbbiakról, hogy nagyobb mélységekben merevedtek meg és kristályosodtak ki. Ahol a felületen vannak, későbbi vulkáni működés emelhette fel őket. Korunk a mélység kőzeteknek régibb, mint ama kőzeteké, melyek a most működő vulkánok anyagával egyeznek meg.
Meg szokás még képződés tekintetében különböztetni a metamorf-kőzeteket is, vagyis olyanokat, melyet eredetileg nem olyan szerkezetüek és összetételüek voltak, mint amiképen látni őket, hanem vizeredésü vagy vulkánikus kőzetből változtak ót hosszú idő folyamán.

Némelyek még megkülönböztetik kriptogén Kőzet néven az olyanokat, melyeknek szerkezete, nevezetesen palássága, rétegessége a vizeredetü vagy szediment kőzet.-ekével egyezik, ellenben ásványi összetételükben az eruptiv K.-ekhez állanak közel (például gnájsz, csillámpala).

Nagyban való alakra, szerkezetre, illetőleg tektonikájukra nézve vannak réteges és tömeg-Kőzet-ek. Előbbiek tömegében a folytonosság megszakad s egymással egy közösen haladó rétegek összessége, az utóbbiak tömegében folytonossághiány nincs, rétegekre való megszakítás nem észlelhető. A réteges kőzetek tulnyomó mennyiségben törmelék-K.-ek; amelyek rétegeseknek látszanak és kristályosak, azokra nézve nem a réteges, hanem a palás-Kőzet megnevezés használatos. A tömeg-K.-ek külső alakra nézve igen változatosak, majd nagy sziklák, kúpok, tömzsök alakjában jelennek meg, majd pedig telérek, erek, apofizák, sőt telepek alakjában is.

A Kőzeteket alkotó ásványok száma aránylag kevés. Az eddig ismert v. 800 ásványfaj közül mindössze csak vagy 50 ásvány szerepel kőzet alkotóként, de ezek között csak vagy 20 képez gyakrabban kőzetet.

A kőzetnek egyik legfontosabb, legjellemzőbb tulajdonsága a szerkezete, melyet az őt alkotó ásványelegyrészek alakja, helyzete, nagysága, eloszlása és egymással való összeköttetési módja határoz meg. Már az is, vajjon kristályok avagy ragasztó anyaggal egymás mellé került törmelékek alkotják-e a K.-et, szintén szerkezeti fogalom. De különösen az összetett kristályos K.-ekben különböztethetők meg különféle szerkezetek. Ilyenek: szemcsés v. gránitos, midőn a szabad szemmel megkülönböztetendő elegyrészek egymáshoz ugy illeszkedne, hogy elrendezésükben semminemü szabályosság nem észlelhető, hanem az egész csupa összevisszaság.

A szemek nagysága szerint van nagy-, durva-, apró-, finomszerü; tömött, midőn az elegyrészek nem szabad szemmel egymástól meg nem különböztethetők, de még lupéval sem, csakis mikroszkóp alatt látható az összetétele, tudományosan afánitosnak is mondják az ilyent; pikkelyes, ha nagyobbrészt pikkelyek, levelecskék alkotják; palás, ha valamely elegyrész rétegesen helyezkedik el, úgy hogy darabban palásságot mutat; porfiros, midőn apróbb és nagyobb elegyrészek különböztethetők meg, az apróbbak tömegében, az u. n. alapanyagba vannak mintegy beágyalva a nagyobbak; szferilitos, midőn az elegyrészek egyike-másika csupa sugaras-rostos szerkezetü gömböcskéket alkot; gömbös, midőn csupa nagyobb, nem szükségképen sugaras-rostos szerkezetü gömbök alkotják; szalagos, midőn egymással váltakozó más-más szinü vagy jellegü anyag alkotja a Kőzet-et; likacsos, midőn apróbb-nagyobb likacsokkal, üregekkel van tele; hólyagos vagy salakos, midőn az üregek, likacsok kerek hólyaghoz hasonlítanak; mandulaköves, ha az üregeket valamely idegen ásványanyaggal (zeolit, mészpát, quarc stb.) tölti ki; üveges, midőn a Kőzet egészben vagy csak részben amorfüvegnemü anyagból áll, melyben egyes kiválások (krisztallitok, mikrolitok stb.).

A kőzetnek, nevezetesen az összetett Kőzet-nek meghatározására a szerkezet mellet első sorban fontos a lényeges ásványi elegyrészek ismerete.

Ha a Kőzet nagyszemü és az elegyrészek egymástól tisztán megkülönböztethetők, akkor gyakran már makroszkóposan meghatározhatók az őt összetevő ásvány-elegyrészek.

A legtöbb esetben úgy az ásvány-elegyrészek, mint az egész Kőzet szerkezetének és egyéb viszonyainak megállapítása nem egykönnyü; szabad szemmel vagy kézi nagyítóval és egyszerü mineralogiai eljárásokkal nem boldogulhatni.

Ekkor Kőzet-meghatározási módszerekhez fordulunk, melyek kémiaiak és optikaiak.

A kémiai vizsgálatok legpontosabb módja az elemzése ugy az egyes elegyrészeknek, mint Kőzet-nek egészben.

Az egész Kőzet elemzési eredményéből következtethetni az ásványi összetételre, de meg az egyes kőzetek összehasonlítása lehetséges a sav és a bázis százalékos tartalmára nézve. Maga a kovasavtartalom megállapítása is lényeges útmutató, amennyiben vannak kovasavban dús és kovasavban szegény kőzetek. Amazok savanyu kőzetek (a kovasav százalékos tartalma meghaladja a 23%-ot), emezek bázikus kőzetek (23%-nál kevesebb SiO2-val).

De a kovasav tartalomból természetesen az egyes ásványi elegyrészek tartalmára is következtetést vonhatni.
A Kőzet-elemzési eredmény ügyes magyarázatával sokszor lehetséges a kőzetben levő egyes ásvány elegyrészeket és azok mennyiségét is megállapítani, ami természetes a Kőzet meghatározása szempontjából nagyon fontos.

Legpontosabb s legbiztosabban célhoz vezet az egyes ásványi elegyrészek külön-külön elemzése, mely célra az egyes elegyrészeket a kőzetből gondosan ki kell választani és egymástól elkülöníteni. Ez előtt az elegyrészek szétválasztását ugy végezték, hogy a kőzetet porrá törték és vagy kézi nagyítóval válogatták ki az egyes ásványokat, vagy iszapolással.

Újabban pontos és igen exakt ásvány-különválasztási módszer az, amelyet nagy fajsúlyu folyadékokkal végeznek.

Nagy fajsúlyú folyadékokat vesznek és ezekkel fajsúlyuk szerint választják ki a porrá tört Kőzet elegyrészeit (az eljárást l. Sűrűség). Ilyen súlyos folyadékok: a Thoulet-féle (fs. 3,19), mely Jódkéneső oldata koncentrált jódkáliumbanoldatban; Klein-féle borowolfrámsavas kadmiumsó (fs. 3,3); a Rohrbach-féle bárium-kénesőjodid (fs. 3,588); a Brauns-féle metilenjodid (fs 3,3).
Az ásványok szétválasztására a Kőzet-ből célszerüen alkalmazzák az elektromágnest is, mellyel a vastartalmu ásványok a vasat nem tartalmazóktól külön választhatók. A legtöbb esetben vagy nincs idő vagy nincs alkalom a részletes kémiai elemzésre.

Ekkor az u. n. mikrokémiai eljárások tesznek kitünő szolgálatot. Ezek elve az, hogy alkalmas módon vagy a lángfestés, vagy pedig valamely kémszer alkalmazása által bizonyos fontos alkatrészét az ásványnak (és pedig ennek minimális mennyiségében is) meghatározzuk.
A lángfestésre alapította Szabó József a kőzetekben nagyon fontos szerepet játszó földpátok mikrokémiai meghatározására Kőzet-ben.

Egyéb mikrokémiai módszerek közül nevezetesebb a borick-féle, mely hidroszolocium-fluorsavval dolgozik és célja szilicium-fluorsavas sók jellemző kristályait létrehozni, melyekből az illető ásvány mibenlétéről győződhetni meg.

Ugyancsak kristályok képzésére, csakhogy különféle reagensekkel, alapította Behrens Th. H. módszerét (Mikrochemische methoden zur Mineral-Analyse medel. Afd. Naturk., Haarlem 1881 és anleitung zur mikrochemischen Analyse, Hamburg és Lipcse 1895).

A legfontosabb leghasználtabb és ugyszólván mellőzhetetlen Kőzet-meghatározási módszer az optikai vagyis a Kőzet vizsgálata a mikroszkóppal és pedig úgy egyszerü, mint poláros fényben.
Hogy a kőzetet mikroszkópi vizsgálatnak vethessük alá, szükséges belőle vékony csiszolatot készíteni. A csiszolaton ugy az egyes ásványi-elegyrészeket, mint a Kőzet szerkezetét a leggondosabban tanulmányozhatni. Úgy a szerkezet, az ásványi összetétel, valamint a korbeli viszonyok szerint a Kőzet-eket a könnyebb áttekinthetés végett osztályozni szokás.

Az egyes osztályokba sorozott kőzetek azonban nem tekinthetők olyanoknak, melyek a másiktól a leghatározottabban el volnának választhatók. Átmenetek vannak úgy szerkezeti, mint ásványi összetétel tekintetében minden egyes, az osztályozásba egymáshoz közel kerülő Kőzet között.

Az osztályba sorozás tehát inkább csak a tipusok felállítása értelmében bir, semhogy fajbeli különbségek volnának tehetők, mint ásványok között, ahol az egészen pontos meghatározott kémiai összetétel, alaki és fizikai viszonyok szűk határokat engednek vonni.

Kőzet