Lágy szár

• Frissítve: 2025-01-19       Lágy rothadás     Láperdő     Lápi mészföld     Látonya     Lebegő legyek     Legyek

Lágy szár egyéves, kevéssé fásodott növények áttelelésre alkalmatlan szára.

A szalmaszár (calmus) a pázsitfűfélékre jellemző szár, mely belül rendszerint üres, erősen csomós, s szártagjai az alaptól a csúcsig fokozatosan hosszabbodnak. Az osztódásra képes szövetek (merisztémák) a csomók felett helyezkednek el.

A palkaszár (calamus) olyan csomó nélküli, hosszú szártagú hajtás, melynek v, a csúcsán (szittyó), v, az alapján (káka) fejlődnek az oldalképleteket viselő rövid szártagok.

A tőszár (caudex) rövid szártagi hajtásai csak a virágzó tengelyeken nyúlnak meg (répa, káposzta, kövirózsa).
A tőkocsány (scapus) virágban végződő levéltelen tengely (Hagyma, gyermekláncfű).
A dudvaszár (caulis) általában elágazó lágy szárú hosszú hajtás (paradicsom).

A lágy szárú növények típusai: egynyári növények (tavasztól őszig tenyésznek), egyéves növények (tenyészidejük ősztől a következő év tavaszáig terjed), kétéves növények (az előző évben csak leveles szárat fejlesztenek), évelő lágy szárú növények (föld alatti szárának v, gyökerének áttelelő rügyeiből lágy szárú hajtások fejlődnek).