Letalitás
- Frissítve: 2023-09-18 Leucojum tőzike Levegőbujtás
Genotípusú halandóság, életképtelenség v. nagyfokú, a szervezet pusztulásával járó öröklött fejlődési rendellenesség.
A letalitást a génelmélet a halált okozó (letális) génösszetételben látja. Letalitás jelentkezhet eltéró genomú szülőpárok (faj-, nemzetség) ivaros keresztezésénél, genom- v. génmutációt előidézó különféle sugárhatásoknál, vegyszeres kezeléseknél.
A letalitás foka különböző lehet. Jelentkezhet az ivarsejtképződésnél (sterilitás) és így megakadályozza a megtermékenyülést, újabb utód létrejöttét.
A semiletalitás esetén megtermékenyülés után a csírasejt
(zigóta) osztódni v. véglegesen kialakulni nem tud, és a fejletlen csíra elpusztul.
Subletalitásnál csírázás után, a fejlődés kezdetén hal el a növény. Pl. az Anthirrinum
v. a Phaseolus-nál jelentkező (ún. aurea génnek tulajdonított) Klorofilldefekt.
A
formalista genetika szerint a letalitást előidéző gének az öröklődés során mendeleznek.
Vagyis a domináns letális gén heterozigóta állapotban is, a recesszív csak homozigóta
állapotban okoz pusztulást.
A micsurini genetika a letalitás okát az anyagcserétől eltérő, idegen, erős külső hatásokban v. távoli keresztezés esetén fellépő anyagcsere-, fejlódési zavarokban látja, amely nem végzetszerűen jelentkezik, hanem belső genetikai és külső környezeti viszonyok befolyásolhatják. Ennek értelmében az előidéző okok ismeretében megfelelő módszerekkel a letalitás mértéke csökkenthető, esetleg meg is szüntethető.
Letalitás