Ligeterdők füzesek fehér nyárasok tölgy kőris szil erdők

• Frissítve: 2023-09-18       Lignin

Ligeterdők (Populetalia albae).
Folyóvizek mentén, oxigénben gazdag, friss vízzel elárasztott talajon kialakult buja növényzetű erdőtípusok, ahol a felhalmozódó iszapot a lehulló lomb humifikálja és rajta buja növényzetú erdők fejlődnek. Az Alföldön folyók mentén gyakoriak.

A mélyebb hullámtéren a füzesek (Salicion albae) társulásai, a bokorfüzesek fordulnak elő (Salicetum purpureae, Salicetum triandrae) mézgás éger állományokkal.

A magasabb ártereken a keményfaligetek (ulmion) asszociációi gyakoriak: az elegyes erdők a tölgy kőris szil (Querco-Ulmetum, Fraxino pannonicae-Ulmetum) és a fehér nyárasok (subass. populetosum), amelyek tulajdonképpen az elegyes ligeterdők származékai.

Az égerligetek (Alnion glutinosaeincanae) a hegyvidéki patakok mentén fordulnak elő. A fűz nyár liget Európa-szerte elterjedt növénytársulás, amely szalagként szegélyezi folyóinkat. Kialakulása az iszaplakó társulásokkal kezdődik és a bokorfüzesen keresztül feltöltődéssel alakul ki.

Lombkorona szintjében a Salix alba fehér fűz, Salix fragilis törékeny fűz és a Populus nigra (fekete nyár) keverednek. Talaja nyers öntéstalaj.
A magas ártéren, ahová az ár csak nagyobb árvizek idején jut el, a fejlődés a szil-kőris-tölgy-ligeterdőig jutott el.

A kocsányos tölgy Quercus robur mellett a lombkorona szintjébe elegyedik a vénic szil (Ulmus levis), a magyar kőris (Fraxinus pannonica), a dús cserjeszintben megtalálhatók a galagonyafajok, veresgyűrű som, tatárjuhar stb.

Gazdag koratavaszi aspektusa van. Jellemző fajai kertészetileg szintén jelentősek: Scilla bifolia, Crataegus nigra, Vitis silvestris stb. Elterjedési területén kiterjedt mezőgazdasági és kertészeti (ártéri gyümölcsösök stb.) termesztés folyik, növényfajai jelentős díszértéket képviselnek.

Ligeterdők