Lisztharmat

• Frissítve: 2023-09-18     Kerti tanácsok   Kerti munkák   Lódarázs

Lisztharmat. Az Erysiphaoena családjába tartozó valódi élősködő gombák okozta betegség, melynek jellemző tünete, hogy a kórokozó gomba a növény felületét fehér (ritkán rózsaszínes vagy barna) penészszövedékkel vonja be, mintha a növény liszttel volna beszórva.

A gombák egész életüket élő, zöld növényi részeken élik le.

Penészfonadékuk (micélium) a gazdanövény felületén terjed, s csupán szívótömlőket bocsátanak a felületi sejtekbe, ahonnan tápanyagjaikat szívják (felületi élősködők, ektoparaziták).

A gomba nyári szaporodó szervei a kondiniumok, amelyek a micéliumfonalak elágazásainak végén, egymás után lefűződve keletkeznek.

A kondiniumok hamar csíráznak, néhány óra alatt csírafonalat fejlesztenek s azok tapadókoronggal megtapadnak a gazdanövény felületén.

A tapadókorong csúcsa áthatolásra képes fertőzési hifában végződik, mely befúrja magát a felületi sejtbe, ahol kifejleszti szívótömlőjét és megkezdődik az élősködés.

A kondiniumok tavasztól nagy tömegben, folyamatosan keletkeznek és a gomba nyári elterjedését szolgálják.

Egyes lisztharmat gombáknál rendszerint a nyár végén a micéliumszövedékben kifejlődik az ivaros szaporodási alak, a peritécium. Ezekben keletkeznek tömlőkben (aszkuszokban) az aszkospórák.

A tömlőspórák többnyire csak a következő év tavaszán érnek meg és kiszóródva az aszkuszból, megindítják a fertőzést.

Sok lisztharmat fajnál a prritécium s gomba áttelelésében lényegtelen szerepet játszik.

Helyette az áttelelést a rügypikkelyek közt meghúzódó micélium szolgálja, pl. a gabonalisztharmatnál a kondinium, a szőlő, a tölgy lisztharmatnál maga a micélium telel át.

Kertészeti növényeinken számos lisztharmatgomba élősködik.

Így az almán a Podosphaera leucotricha, birsen, naspolyán, galagonyán, berkenyén a Podosphaera oxyacanthae, őszibarackon a Sphaerotheca pannosa, kajszin és szilván a Phyllactinia corylea ...

Lisztharmat - Pallas lexikon

Lisztharmat az a fehér, lisztnemü bevonat, melyet az Erysiphe-családba tartozó gombák okoznak a növények zöld tagjain, főleg levelein.

A Lisztharmat gombák valamennyien külső paraziták, azaz miceliumuk csupán a megtámadott növények bőrén terjed szét és szaporodik el, nem szövi át sohasem azok belsejét s csupán a felhősejtekbe bocsát egyes dudorokat u. n. szivókákat (haustoriumokat) a gazdanövény nedveinek szívására.

A Lisztharmat gombáknak két fejlődési alakja van, u. n. conidium és perithecium alakja.

A conidiumok rendesen szintelen, tojásalakú sejtek, melyek nagyszámban fűződnek le tavasszal és nyáron a gazdanövény felületét belepő miceliumszálakból kiemelkedő tartókról, s amelyek elválásuk után, ha az időjárás meleg és nedves, azonnal képesek csirázni s igy a betegséget terjeszteni.

A peritheciumok rendesen csak ősszel jelennek meg a lisztes bevonaton, mint apró, szabadszemmel éppen csak hogy kivehető fekete tokok, melyek a Lisztharmat-gombák áttelelésére szolgálnak.

A peritheciumok belsejében különböző számú tömlőket s ezekben különböző számú tömlőspórákat találni, melyek a következő tavasszal megérnek, felrepesztik a perithecium tokját s igy kiszabadulva, szintén csiráznak s megindítják újolag a betegség fejlődését.

A Lisztharmat gombáknak kb. 30 faja ismeretes Európában, melyek főleg a peritheciumokon található különböző alakú micelium-függelékek (appendiculák vagy suffulcrák) alakjai szerint, majd a peritheciumokban található tömlők s az ezekbe zárt tömlőspórák száma szerint vannak nemekbe foglalva; az Oidium nem alá pedig oly Lisztharmat-gombák soroztatnak, amelyek fejlődésében csupán a conidium alak ismeretes.

A Lisztharmat gombák mind a kultur-, mind a vadon élő növényeken nagyon gyakoriak és többször igen nagy károkat okoznak; némelyik faj (például a szőllőlisztharmat) csak egy-egy gazdanövényre, másik pedig (például a lóherelisztharmat, Erysiphe Martii Lév.) több különböző nemü, sőt családú növényre van utalva.

Említendő Lisztharmat-gombák a Podosphaera tridactyla Lév., mely a szilvafán; a Sphaerotheca pannosa Lév., mely a rózsafán; a Phyllactinia suffulta Sacc., mely a körtén; az Uncinula spiralis Berk. et Curt. (régibb neve Oidium Tuckeri Berk.), mely a szőllőn; a Microsphaera Lycii Lasch, mely a liciumon; az Erysiphe graminis Lév., mely a Gabonafélének és az Oidium Violae Pass., mely az árvácskán élősködik.

A Lisztharmat ellen biztos védekezést nyujt a növények zöldrészeinek többszöri behintése közönséges kénporral vagy kénvirággal, mit 1846. először Kyle angol kertész alkalmazott a szőllőlisztharmat ellen.

A kénpor nemcsak meggátolja a behintett növény infekcióját, hanem egyszersmind gyógyítja is a már beteg növényt, amennyiben az ennek csupán külsejéhez tapadó micelliumot tönkre teszi; az még kérdés tárgya, vajjon a kén közvetlen mérge-e a Lisztharmat-gombáknak, vagy hogy a kénből a Nap heve alatt fejlődő kénessav hat-e rájuk mérgezőleg?

A kénporhintést száraz meleg időben kell alkalmazni s e célra legegyszerübb eszköz a bojtos kénező, mi nem más, mint egy pléhszelence, amelyből a kénpor két rostán át a szelence alsó végébe alkalmazott pamutbojtok között szóratik ki.

Kénporhintésre szolgálnak a kénporfujtatók is; ezek kis kézi fuvók, melyeken a kénpor felvételére egy tartó szolgál, melyből egy hosszu, végén finom rostával elzárt cső vezet ki.

Fujtatásnál a kéntartóból a kénpor a csőbe jut s ennek rostáján át finoman kiszóródik. Végül vannak háton hordozható kénporfujtató-gépek is, minő p. a Vermorel-féle Torpille.

Helytelenül Lisztharmatnak mondják néha a különböző növényeken, főleg gyümölcsfákon található ama fehérszinü bevonatokat is, melyeket az illető növényeken nagy mennyiségben élősködő levéltetvek levedlett bőrei alkotnak.