Mandragora

Mandragora (Mandragora officinarum). Keleten vadon termő, mérgező hatású növény. A gyökere (Mandragoae radiz) hyoscyamin, atropin, scopolamin alkaloidát tartalmaz. Emberalakra emlékeztető gyökere "Alraun" néven ősi varázs-, ill. bódítószer.

Mandragora - Pallas lexikon

Mandragora Tourn. (növ., boszorkánygyökér, alraunagyökér, circefű, boszorkányfű, bolondfű), a burgonyafélék kórója, vagy öt fajjal keleten meg a mediterrán flórában.
Hazánkban nem terem, a nadragulya szó a Mandragora-ból hazánkban azért támadt, mert Linné előbb a Mandragora-t is Atropa mandragorának nevezte.

A hazai nadragulya azonban nem a Mandragora, hanem az Atropa Belladonna.

Többnyári csaknem száratlan fű. Gyökere nagy, húsos, répaforma, gyakran a közepétől kezdve kétágu, gyenge, szőrforma gyökrost borítja, bábuhoz v. az ember két lábához hasonló, azért Columella félemberfűnek (planta semihominis), Pythagoras pedig emberré változott fűnek (anthropomorphe) nevezte.

Levele nagy, tojásdad v. lándsás, hullámos vagy öblösen fogas, sűrü rozettát alkot, közüle hosszunyelü, nagy, lila vagy sárgás virágok nőnek.

Bogyója egyrekeszü, sokmagu. A Mandragora officinalis L. (M. vernalis Bert., álomhozó-fű) virága zöldes sárga, bogyója sárga, átmérője 1/2 cm., az arab eszi.

Hatása altató. Levelével a sebet csillapítják, némely keleti nép dohány helyett szívja. Régen azt hitték, hogy vele láthatatlan lehet maradni s mint amulettet boszorkány ellen magukkal viselték.

Ásásához bizonyos elővigyázó szabályt kellett megtartani, mert a Mandragora vagy eltünt vagy oly borzadalmas lárma keletkezett, hogy az ásó ijedtében szörnyet halt (Shakspere).

A középkorban a germánok közt ez a babona tovább szövődött.
A Mandragora gyökeréből emberi formákat (alrauna, alrunika, szerencsefia, földi ember) vagdosta ki megboszorkányozás vagy más baj ellen. Ezek az akasztófa alatt, az ártatlanul felakasztott ember magvából sarjadzottak volna.

A mátravidéki emberképü-fű is hihetőleg innen ered. Különféle módon kicsinosítgatták, szekrénykében a háznak rejtekhelyére tették, s csak kincskeresés, jövendölés és más boszorkánykodás alkalmával vették elő.

Étkezéskor neki is tettek félre enni és inni valót, szombaton borban és vizben fürösztötték, holdújságkor új ruhát adtak rá stb.

Mint talizmán védett betegség ellen, pörösködésben szerencsét hozott, a nőt termékenységgel és könnyü szüléssel stb. áldotta meg.

Az állat és ember makacs betegségeit gyógyították vele. Ezért az ilyen gyökérrel rendkivül űzérkedtek, egy darabot némelykor 60 tallérért is adtak el.

A Mandragora gyökere helyett a kabakbogyó vagy Allium victorialis gyökre is jó volt. Vajjon az ótestamentum dudaim-ja (l. Móz. 30, 14) a Mandragora-val egyező-e, bizonytalan.

Mandragora

    savanyú talajok     méhek ellenségei     méhlegelő     barnatörés     beporzó fajta