Margit-sziget

Margit-sziget. Hazánk egyik legrégibb természetes parkja, ill. vadaskertje. A Duna óbudai szakaszán fekvő sziget. Területe 160 kh, hosszúsága két és fél kilóméter, legnagyobb szélessége 500 méter. A tenger színe felett 100 m magasan fekszik.

Átlaghőmérséklete 12,5 C, a budapesti 10 C átlaggal szemben. Levegőjének relatív páratartalma a víz közelsége miatt magas. Ezért kertészeti lehetőségei előnyösebbek, mint bármely más parkunknak.

A honfoglalástól a XIII. sz. elejéig Nyulak szigete-nek, majd Urak szigetének nevezték. A tatárjárás után a IV. Béla király által épített kolostor nevéről Boldogasszony szigetének, majd Margitról, IV. Béla lányáról kapta mai nevét.

Alakja egyszerű zátonyból képződvén, időről időre változott. Három, olykor négy szigetből állott, a legalsó volt a Festő sziget, amelyet csak 1873-ban csatoltak a Margitsziget-hez.

A múlt század elején József nádor birtokába jutott, aki Tont József királyi főkertészt bízta meg a Margitsziget parktervezésével és betelepítésével. Ettől kezdve kezd kidomborodni parkjellege.

Tont kiváló ízléssel meghagyta az őshonos nyárfákat, bükkösöket és tölgyeket, közéjük platánokat és vadgesztenyéket telepített, fasorokat, allékat, ligeteket alakított ki, amelyeknak nagy része még ma is fellelhető.

A Margit-sziget ebben az időben a nádor magántulajdona volt, aki csak korlátozva engedte meg a nagyközönségnek a látogatást.

Ezen a helyzeten változtatott az a tény, hogy 1866-ban Zsigmondy Vilmos feltárta a Margitsziget gyógyerejű hővízforrását, s megnyitották a betegek előtt.

A forrás vize mai napig mint ásványvíz és gyógyvíz szolgálja a nagyközönséget.

1908-ban vette mag az állam, ill. a főváros a nádortól. Azóta gyógyfürdővel, sportuszodával továbbá kulturális és sportlétesítménnyel gazdagodott.