Mendelizmus

Mendelizmus. Az eltérő tulajdonságú szülők keresztezésével kapcsolatos öröklődési folyamatokkal, e folyamatok törvényszerűségeivel foglalkozó genetikai módszer.

A mendelizmus a formális genetika alapja. Mendel dolgozta ki 1860 körül és de Vries Correns és Tschermak vizsgálatai erősítették meg törvényszerűségeit. Legnevesebb képviselői és továbbfejlesztői Morgan, Johannsen, Müller stb. voltak.

A mendelizmus törvényei a következők:

I. Uniformitás (egyformaság) törvénye: eltérő tulajdonságú, de homozigota szülők keresztezéséből származó F1 egyedek azonos tulajdonságúak és egyforma külső megjelenésűek. Pl, sima, sárga magvú és ráncos, zöld magvú borsófajták keresztezéséből az F1 mindig sima, sárga magvú lesz. A zöld és ráncos tulajdonság rejtetten van jelen.

II. Gaméták (ivarsejtek) tisztaságának törvénye: a hibridek ivarsejtjeinek keletkezésekor (Redukciós sejtmagosztódás) az allél gének szétválnak, az allél pár egyik génje az egyik, másik génje a testvér Ivarsejtbe jut.

Ugyanabba az ivarsejtbe tehát két egymással allél gén sohasem juthat. Ebből következik, hogy az allél-párok szerint mindig kétféle ivarsejt képződik. Pl. Aa hibrid egyenlő arányban A és a gamétákat hoz létre.

III. Hasadás törvénye: a tulajdonságok az F2 nemzedékben szétválnak, hasadnak, mendeleznek. A dominanciaviszonyoknak megfelelően megjelennek a szülői, egyes esetekben. az F1 tulajdonságok.

Ha a szülők egyetlen génpárban különböztek egymástól (monobibrid), és a monogenikus jelleg domináns, akkor az F2-ben három domináns, egy recesszív arányú hasadás észlelhető (— Domináns öröklésmenet). Intermedier jelleg esetében egy anyai: kettő intermedier: egy apai arányú a fenotípusok megjelenése.

IV. Génpárok függetlenségének, rekombinálódásának törvénye: az egyes alléi párok, amennyiben különböző kromoszómákban lokalizálódnak, egymástól függetlenül öröklődnek a megfelelő arányok szerint, és egymástól függetlenül kombinálódnak.
A környezeti tényezők, bizonyos hatások a hasadás törvényszerűségében arányeltolódást okozhatnak

Mendelizmus