Pálma

• Frissítve: 2023-12-22     Pálmák Pálma fajták   Pálmaház

Pálma (Palmae), a torzsás virágzatú egysziküeknek rendesen elágazatlan karcsú szárú fás családja. Csupán a tébai dumpálma ágas; egyes Pálma szárának töve vagy dereka megdagad.

A Pálma legtöbbje nyúlánk sudarú, például a kelpálmáé 50 m.-re is megnő, holott a déleurópai törpe pálma törzse legföljebb 2 m.-re emelkedik föl. A pázsitfélékre elszórt leveleivel inkább emlékeztető nádpálma (Calamus) pedig vézna, legföljebb 25 cm. átmérőjü, hajlékony szára még 90, sőt 160 m.-re is megnyúlik; de levele horgocskás főina segítségével fáról-fára kapaszkodik.

Az erős mellék-, néha mankós gyökerekkel földbe szegződött szár a levélnyél maradékaitól foszlottasan pikkelyes; egyes esetben tele van a levél eltüskésedett pálháival: más Pálma szára meg sima, azonban tele van az egészben levált levél nyele talpának abroncsos nyomaival.

A törzs belsején az egyes edénynyalábok elkülönödve vonulnak, aminek következtében a szár átmetszetén mintegy szétszóródtak. A rengeteg nagy levelek nyelük hüvelyszerü tövével a szárat körülfogva leginkább tetején vannak és ott sűrű üstökből sugároznak szét.

Némely Pálma levelének ráncos lemeze a közök szövetének elhalása miatt szétfoszlik és az erek vonulása szerint tenyeresen, illetve tollaasan fűzöttnek (összetettnek) látszik (legyezős, illetve tollas levélzetü Pálma). Nagyon apró virágaikkal alsóbb rendü családokra (például szittyó-, sőt pázsitfélék) emlékeztetnek; a virág és virágzat megalakulása pedig sokszor a buzogányos (torzsás) viráguakéval egyezik meg és kinyilás előtt külön-külön, sőt közös, néha óriási (Oreodoxán 2 méteres) burokban (spatha) rejtőzik.

A 3-3 levelü kehely és párta csekély különbségénél fogva majdnem Lepel. A himek 2X3-asok, a belső magzat 3-as levélköre ritkán egyenlő metszetü, sokszor ferde, sőt akárhánynak virága özvegy vagy nősözvegy.

A termést a jobbadán elfásuló megnőtt lepel burkolja be; nagyobb részt csontmagvu, illetve közönséges Bogyó. Magva 3 is lehet, de elsatnyulás miatt néha csak egy fejlődik ki.

A magbél eleinte teljes, érve megsűrüsödik, sőt gyakran csonttá keményedik meg.
Egyes Pálma magva e közben megodvasodik.

Csirája a magbél oldalán gyökerecskéjével kifelé fordul és kinyúlva, a szintén megnyuló sziklevél végébe takarózva, iparkodik a földbe tűződni, miközben a Magbél tejét szopva annyira fúródik, hogy tetejét is belehúzza.

A gyökér hegyén a földből kibújt elős valódi levél segítségével a fölülről leszivárgott nedv oly bőséges mellékgyökereket fakaszt, hogy az eredetit, a főgyökeret, mint a többi egyszikü is teszi, elsorvasztják.

A Pálmáknak vagy ezerszáz ismeretes faja jobbadán meleg, nyirkos levegőt szeret, de van olyan is, amely a melegebb mérsékletben is megél. Ezért leginkább a forró égöv lakói, ahol legtöbbjük a rónán és dombvidéken díszlik, ámbár némelyik, például a királypálma (Oreodoxa), a viaszpálma (Ceroxylon) 2700 méter magasságban a lombos fák felső határán is buján nő.

A Pálma legszámosabb faja Dél-Amerika szülötte. Ilyenek Mauritia, Acrocomia, Bactris, chamaedorea, Oreodoxa, Euterpe, Attalea stb. DK-i Ázsiában is sok terem, például Metroxylon, Calamus, Areca, Borassus és mások. Afrikáé a Hyphaene, Raphia, Elaeďs stb., holott a Datolyapálma Ázsiáé is.

A Pálma jobbadán vagy ó-, vagy újvilágiak, csak elhurcoltak közösek (kókuszdió). A mérsékelt égöv Európában a lombpálmát, Kelet-Ázsiában pedig a Livistonát, É.-Amerikában a főzelék-pálmát (Sebal), a D-i sziget-tenger a Kentiákat neveli.

A Pálmák ritkán egyesülnek egész állományokká, hanem jobbadán kisebb csoportokban, sőt lombos erdők fái közt elszórtan is nőnek.

A délamerikai Ceroxylon és az Oreodoca 50 méters sudarukkal a legföljebb 30 méteres őserdő fölött mint egy erdő-emelet tekint le. Ezért nevezhette őket Linné igy: principes azaz fejedelmek.

A Pálma a föld régi lakója. Maradványokból és kövesületekből 100 fajnál többet állapítottak meg; nálunk a petrozsényi kőszénben találtak. Mérges vagy haszontalan növény nincs köztük. Az ember mindenféle szükségletére jut belőlük; élvezet, fűszer, élelem, ruházat, lakás, orvosszer stb. kielégítést talál a Pálma egyes részeiben.

A zsenge csúcshajtás főzeléket, a nedv italt, a gyümölcs és mag étket szolgáltat. A fa belseje virágzás előtt tele van liszttel (szágó), cukorlével, illetve musttal. A kemény fatst építésre, faragásra alkalmas.

A spanyol nád (Calamus) szövésfonásra jó. A levélnyél vagy a gyümölcsburok rostjaiból szőnyeg, kötél v. szövet készül. A Pálma-k a rokon délamerikai Carludovica palmata zsenge levelének széthasogatott legyező-szalagjaiból készül a panama-kalap.

Egyes Pálma-k üvegházaink, szobáink, sőt nyáron szabadban is érdemes dísznövényeink (l. Díszlomb), melyeknek egyszerü tenyésztése jó keresetforrás.

A datolya-pálma gallyait (voltaképen leveleit) az ó-assziriaiak, ó-egyiptomiak, zsidók és rómaiak győzedelmi, illetve vallásszertartásbeli fölvonulások alkalmával hintették hálás tisztelet jeléül, mely szokás a keresztény vallásba is átment (virágvasárnap), de más gallyakkal (pálmafa, a fűz és a nyár molyhos barkájú hajtása).

Pálmafa - Pallas lexikon

Pálmafa (palmirafa v. zebrafa, növ.), több pálmának az európai kereskedésben forgó fája.

A Pálmafa világosabb vagy sötétebb szinü, a hársnyalábja táján némelykor csaknem egész feketébe játszó barna. E szerint a datolya- meg a kókuszpálma fáját fehér P.-nak, a tobago-pálmáét vagy Bactrisét, a Borassus flabelliformisét, a popunha-pálmáét (Guilielma), s a gomuti-pálmáét (Arenga saccharifera, lásd Cukorpálma) fekete P.-nak nevezik. Pálcát, gombot s más dísztárgyat csinálnak belőle. P., Szlavonia magyarságának ajkán élő szó, a. m. jegenye-nyárfa. L. Pálma.

Pálma