Pezsgőbor

• Frissítve: 2023-12-22       Bor Borok Borvidékek    pH-érték     Phototaxia

Pezsgőbor (Vin de Champagne, e. vert dö sampány) olyan szénsavdús bor, melyben a szénsav a könnyű, vékony, üde, savanyú, előzően kikezelt alapborhoz hozzáadott cukorból alkoholos erjedés útján képződött s melyet a borban visszafojtottak.

Pezsgőbor készítése

A Pezsgőborhoz hasonló italok készítése igen régi keletű, hiszen a szénsavval telített édeskés bor mindenkor kedvelt volt. Házi fogyasztásra sokféle módon és elterjedten készítettek Pezsgőbor-hoz hasonló szénsavdús bort.

A mai értelemben vett Pezsgőbor-készítést onnan lehet számítani, amikor a szállíthatóság és a forgalombahozatal előfeltételei, a pezsgősüveg és a parafa dugó megvoltak.

Perignon, a Haut-Villiersi apátság pincekezelőjének nevéhez fűződik a parafadugó alkalmazása: ő készített először pezsgőt 1670-1715 között.
A Pezsgőbor-készítés módjára véletlenül jött rá.

Olyan újbort töltött palackba és erősen ledugaszolt, amelyben még 2-3% kierjedetlen cukor volt. A teljes kierjedés alatt képződő szénsav így a borban maradt. A szénsavdús bor annyira megnyerte a helybeliek tetszését, hogy céltudatosan kezdték készíteni.

A gyártási technológia fokozatosan, több évtized alatt fejlődött ki: a vastagfalú, nyomásbíró palack, a hosszú parafadugó és sajátos alkalmazási módja, a dugó lekötözése, a kiseprőzés, az utóbbi miatt keletkezett űrnek a likőrrel való pótlása.

További fejlődést jelentett, amidőn nem részlegesen, hanem teljesen kierjedt és kikezelt bort töltöttek palackba, a cukrot külön, számított mennyiségben adták hozzá ős az utóbbit különleges élesztővel a lezárt palackban erjesztették ki.

Ezen fokozatos fejlődés következtében vált a pezsgőbor házi készítményből fogyasztási cikké. Ezért csak 1780 körül kezd elterjedni a Pezsgőbor.

Champagne-ban [e. sampány]. Az ottani jól megválasztott szőlőfajtáknak (pezsgőszőlő) az igen sovány, meszes talajon termő vékony, könnyű, de finom bora, kitűnő pincéi olyan előfeltételt biztosítottak a Pezsgőbor-készítésnek, hogy elsősége még hosszú ideig vitathatatlan.

A pezsgőbor készítés később más bortermelő államokban is elterjedt.

1820 körül Németországban, 1835-ben Pozsonyban létesül pezsgőgyár (Esch és Társa).

Az utóbbi évtizedekben a Pezsgőbor-készítés a Szovjetunióban is nagymértékben fejlődik; készítményeik változatosságuk mellett kiváló kezeltségükkel, érleltségükkel, valamint harmonikusságukkal tűnnek ki.

A Perignon által kidolgozott Pezsgőbor-készítés szerint az alapbort csak részben erjesztették ki hordóban, és csak akkor töltötték palackba ős dugaszolták le, amikor a maradék cukor erjedéséből keletkező szénsav elegendő volt a megfelelő nyomás biztosítására.

Ez az eljárás nem biztosította kellően a szénsavnyomás pontosságát, de a seprő tisztulását sem.
Ezért a pezsgőbor nagybani gyártása úgy módosult, hogy az alapbort teljesen kierjesztik, megfelelően kezelik, majd a szüret utáni év jún.- ában számított mennyiségű nádcukrot, speciális fajélesztőt és tisztulást elősegítő derítőanyagot adva hozzá palackokba töltik.

A palackokat ideiglenesen tirage [e. tirázs] dugóval zárják és fémkengyellel megerősítik. A hozzáadott cukor a palackban néhány hét alatt kierjed. A következő művelet a seprő lerázása, ami speciális állványokon ugyancsak néhány hétig tart; célja az összetömörült szilárd anyagoknak, a seprőnek, az üveg nyakához, a dugóra juttatása.

A seprőt degorzsálással távolítják el; az újabb eljárás szerint a pezsgősüveg nyakát -20 C°-os hűtőfolyadékba mártják s ettől jégdugó keletkezik, amelybe a seprő is belefagy. Ha ilyenkor eltávolítják a kengyelt, a dugó a hozzáfagyott jéggel és seprővel kilökődik.
A palackot ezután feltöltik likőrrel (likőrözés), véglegesen ledugaszolják, s a dugót az agraff-fal biztosítják.

Több évi érlelés után kerül fogyasztásra. Újabban tankerjesztéssel is készítenek Pezsgőbort (P.-tank).

A tankpezsgő ez ideig nem éri el az erjesztett Pezsgőbor minőségét. pezsgőbor, pezsgő, alkohol, alkoholos Pezsgőbor

    Bor Borok Borvidékek