Picea - Lucfenyő
- 2019-02-07 Pillangók Pillangósvirágúak Pinus - Fenyő
Picea (lucfenyő, Abietaceae). Az északi féltekén Amerikától K-Ázsiáig előforduló, örökzöld tűlevelű fa. Koronája kúp alakú, magasba törő. Sekély gyökérzetű.
Koronáját örvösen, szabályosan elhelyezkedő ágak alkotják. Kérge pikkelyesedő. Hegyes, szúrós tűi a hajtást rendszerint teljesen körbefogják. Toboza nem széthulló, csüngő, az őszi maghullás után is még a fán marad. Magja szárnyalt.
A lucfenyő magvetéssel, dugványozással v. oltással szaporítható. A magvakat ápr. végén szabadföldbe vetjük. A gyenge és törpe növésű változatokat dugványozzuk aug. végén, szept. elején. A kékesszürke levelű és különféle alakú változatokat becserepezett alanyokra tél végén oldallapozással oltjuk.
Lucfenyő fajták
Közönséges luc (Picea abies Karst.). Európa hegyvidékein erdőt alkotó, 25-40 m magas fa. Koronája széles gúla alakú, gallyai örvökben vízszintesen állnak v. kissé csüngenek. Fényes zöld tűje 1,5-2,5 cm hosszú, hegyes. Csüngő, hengeres toboza 10-15 cm hosszú, érésig teljesen zárt.
Magja októberben érik, de rendszerint csak tavasz felé hull ki. Nálunk természetes előfordulása bizonytalan, összefüggő állományokat csak a nyugati határszélen és a Bükkben találunk, de ezek is mesterséges telepítések.
Hazánk összes erdőterületének mindössze 0,8%-át borítják a lucok, de árnytűrő képessége és értékes faanyaga miatt is, mint nagy-hozamú elegyfát az erdőgazdaságok szívesen alkalmazzák a csak nagyjából is megfelelő termőhelyeken.
Ha-ra átszámítva fatömege az 1000 m3-t is elérheti. Külön erdei mellékhasználat a luc-karácsonyfa termelése, ehhez azonban nem szükséges feltétlenül luc-termőhely, minthogy a telepet csak 6-8 évig kell fenntartani.
Páradús, hűvös levegőt kívánó faj. Meleg, száraz helyeken sok kártevő támadja meg és gyorsan pusztul. Fája könnyű, puha, tartós, gyantás, értékes épületipari fa.
A puhafa bútorok (konyhabútor, szekrény, pad stb.) gyártására éppen úgy felhasználják, mint furnér, ládák, kádáráruk előállítására. A jól hasítható, sűrű szálú, finom rostú, ágtisztes luc kitűnő hangszerfa; a luc-cellulóz és -faköszörület a papírgyártás klasszikus alapanyaga. Kertekben különféle alakú és növésű változatai vannak elterjedve.
Fehér luc (Picea glauca Voss.) . Hazája É-Amerika keleti része. 20-30 m magas, piramis alakú fa, ágai vízszintesek, nagyon tömötten állanak. Tűi 8-10 mm hosszúak, kékesfehéren hamvasak. Toboza 4-6 cm hosszú, már a tél elején lehull. Elsősorban szárazabb helyeken a közönséges luc helyett jöhet számításba.
Szerb luc (Picea omorica Purkyne.). Balkánon honos, 25-30 m magas, keskeny gúla alakú faj. Ágai aránylag rövidek. Kérge szürkésbarna, foltosan felválik. Fiatal hajtása Finoman szőrös. Rövid hegyű tűi laposak, 1-2 cm hosszúak, színük fényes sötétzöld, fonákuk fehéresen csíkozott, felül a hajtásra lapulók, alul fésűsen kétoldalra hajlók, kissé görbültek. Toboza tojásdad, 4-6 cm hosszú. Fája értékes. A meleget, szárazságot is jól bírja.
Keleti luc (Picea orientalis Link.). Hazája Kisázsia és a Kaukázus, ahol 40 m magasságot is elér. Koronája tömött, piramis alakú. Kérge szürkésbarna, cserepesedő. Tűi aprók, csak 0,51 cm hosszúak, fénylők, a hajtásra ráfekvők. Toboza 5-8 cm hosszú, 2 cm vastag, barna, hosszúkás-tojásdad, rendszerint erősen Gyantafolyásos. Fájának is nagy a gyantatartalma. Lassú növekedésű.
Japán luc (Picea polita Carr.). 20-30 m magasra növő, Japánból származó faj, fiatal hajtása vastag, merev sárgásbarna, kissé fénylő. Rügyei gyengén gyantásak. Tűi kemények, szúrósak, fényes zöldek. Toboza 7-10 cm hosszú.
Szürke fenyő (Picea pungens Engelm.). Az É-amerikai Szikláshegységben honos, 35-50 m magasra növő fa. Fiatalon gyors növésű, ágai szabályos örvökben helyezkednek el és szép, gúla alakú koronát alkotnak. Idősebb korban gyakran alaktalanná válik. Kérge vastag, repedezett.
Tűi 1,5-3 cm hoszszúak, az ágat teljesen körbefogják, szúrósak, szürkészöldek. Toboza 5-10 cm hosszú, éretten vörösesbarna, a második év őszéig a fán marad.
Száraz alföldi viszonyainkat és az ipartelepek füstös, poros levegőjét is aránylag jól bírja. Parkjainkban leggyakrabban előfordulnak kedvelt változatai az ún. ezüstfenyők Picea p. glauca Beissn., kékesszürke színű, a Picea p. argentea Beissn. ezüstszürke és a Picea p. kosteriana Henry. ezüstfehér tűjű alakjai.
Picea - Lucfenyő