Réti talajok

Réti talajok a lágy szárú növények és túlnyomóan anaerob mikroszervezetek sajátos társulása az ún. réti növényi formáció hatására jönnek létre.

Elterjedtek a mély fekvésű, magas talajvízszintű területeken, ill. mindenütt, ahol az éghajlati, domborzati, hidrológiai vagy más tényezők biztosítják a nedvesség bőségét és általában a réti növényi formáció életfeltételeit.

Az egyes vidékek réti talajai között jelentős eltérések vannak, de közös jellemvonásuk, hogy a réti növényzet nagy mennyiségű szerves anyagot halmoz fel és annak elbomlása az állandóan bőségben levő nedvesség miatt jórészt anaerob feltételek között megy végbe, így a talaj humusza más talajtípusoktól eltérő, jellegzetes.

Gyakran megfigyelhetők glejes, vasrozsdás foltok, rétegek, vas- és mangánkonktéciók stb. Szelvénye jellegzetes képet mutat. A talajminták általában tömöttek, a talaj ásványi anyagának mállása erőteljes. Ahol a térszíni és hidrológiai feltételek kedveznek, a Réti talajok láposodása gyakran megfigyelhető.

A közeli talajvizek - amennyiben kémiai összetételük kedvezőtlen - gyakran a réti talajok szolonyec- vagy szoloncsáktípusú elszíneződését idézik elő. Amennyiben természetes úton vagy mesterséges beavatkozásra a nedvesség bősége megszűnik, a talajvíz leszáll, megteremtődik a lehetősége, hogy a Réti talajok a megfelelő zonális talajtípussá alakuljanak át (sztyeppesedés).

Magyarországon a réti talajok megtalálhatók az erdőtalajok övezetében is, de főleg nagy kiterjedésben az Alföldön a csernozjom talajok övezetében, általában a folyók alluviális vidékeivel összefüggésben. Hazai szikes talajaink is réti eredetűek. Réti talajaink nagy része igen kötött, nehezen művelhető réti agyag (Tisza vidékén), vannak azonban réti vályogok, sőt réti homokok is.

    Réti csernozjom talaj     Réti szolonyec talaj

Réti talajok