Rovarok

Rovarok (Insecta) osztálya a légcsövesek (Tracheata) ágazatába, a csáposok (Antennator) altörzsbe és az ízeltlábúak (Arthropoda) törzsébe tartozik. Az állatvilágnak, de az ízeltlábú állatoknak is leggazdagabb csoportját alkotják.

Táplálékuk nagyobbrészt növényi, ezért a kultúrnövények elpusztításával károkat okoznak. Egyesek közvetlenül hasznosak (selyemhernyó, mézelő méh), mások közvetve tesznek némi hasznot a káros rovarok elpusztításával (futóbogarak, fürkészek), egy részük veszedelmes külső v. belső parazita (vérszívó tetvek, bagócs legyek).

A rovarok fejlett szervrendszerűek. Testük ízelt. Fejlődéstanilag 21 szelvényűek, melyből a fej 6, a tor 3, a potroh 12 ínszelvényből áll. Testüket erős kitin kutikula fedi. A fej (caput) 6 íze összenőtt, fejtokot alkot. Rajta találjuk a szájszerveket.

A rovarok szájszerve igen nagy változatosságú. Legfejlettebb szájszerv a rágószájszerv, melynél minden szájszervrész megtalálható. A szájpajzs (clipeus) alatt foglal helyet az egyetlen ízrészből álló felső ajak (labrum). Ezalatt helyezkedik el a páros és egy-egy ízből álló rágó v. felső állkapocs (mandibula).

Ezalatt találjuk a több ízrészből (sarokín [cardo], állkapocsnyél, külső és belső karéj, állkapcsi tapogatók) álló alsó állkapcsokat (maxilla). A szájszerv zárórésze a páratlan, de több ízrészből (toroklemez, álltő, áll, ajaki karéjok, állvég, fióknyelv, alaki tapogatók) álló alsó ajak (labium). Ilyen szájszervük van pl. a bogaraknak, szöcskéknek, szitakötőknek.

Ehhez hasonló a ragadozó szájszerv, melynek rágói a belső részükön élesek, az alsó állkapcsi karéjok erős kitinfésűkkel vannak ellátva, ill. az állkapcsi külső karéj két ínrészű fióktapogatóvá módosult. Ilyen szájszerve van pl. a cicindeláknak, futóbogaraknak. Szívószájnál a rágók és az állkapcsi karéjok szúrólándzsává nőttek össze és ezt veszi körül a felső és alsó ajaki részből alakult szívócső. Ehhez hasonló a szúrószívó száj, melynél a rágóból szúrótüske is kialakul (szúnyogok, szúrólegyek). A nyalogató szájszervben, az állvégi rész csövet alkot, az állkapcsi karéjok sallangokká alakultak (méhfélék). A pödörnyelvnél az alsó állkapcsi karéjok kettős csövű szívókává alakultak (lepkék).

Szemük összetett mozaikszem, de találunk a homloki részen egyszerű pontszemeket is (méhek, lepkék).
A csápok ízeltek, változó alakúak, a szaglást és tapintást végzik, míg az állkapcsi és ajaki ízelt tapogatók a tapintás és ízlelés szervei.

A tor (thorax) elő-, közép- és utótorszelvényből áll. Az előtor háti részét nyakpajzsnak nevezzük. A közép- és utótoron szárnyak lehetnek. Ezek tulajdonképpen módosult torfüggelékek, s lehetnek egyneműek (hártyásszárnyúak, lepkék) és különneműek (bogarak). Lehet két szárny is (legyek) és másodlagosan hiányozhatnak is (bolhák). A tor alsó részén három pár ízelt lábat találunk, mely az életmódnak megfelelően változhat (futó-, ugró-, ásóláb), karmokat, tapadókorongokat viselhetnek. A potroh (abdomen) 6-12 ízből állhat, mozgékony, oldallemezein a légzőnyílások (stigma) találhatók. Izomzatuk fejlett, legerősebb a rágóizom és a tor izmai, melyek a szárnyak és a végtagok mozgását végzik, a potroh izmainak még a légzés mechanizmusában és a párzásnál van szerepük.

Bélcsatornájuk három részre tagolható: úm, az előbélre (garat, nyelőcső, begy és zúzógyomor), a középbélre (chylus gyomor) és az utóbélre (vékony- és vastagbél). Keringési szervük központja a hátedény, mely hátul zárt és oldalnyílásokkal ellátott kamrákból tevődik össze a potrohi részen, a torban osztatlan s a garat tájékán szabadon nyílva erekben nem folytatódik. A hátulról előre áramló vér (endolympha) a test üregeiben szabadon áramlik; tápanyagot szállít, ill, bomlástermékeket hoz és átadja a kiválasztószerv Malpigh -edénycsöveinek, mely a húgyanyagot az utóbélbe ömleszti.
A légzést a légcsövek (trachea) végzik, vagyis közvetlen sejtlégzés történik.

A rovarok testének hőmérséklete anyagcseréjük hőtermelő folyamataitól és a környezettel kialakuló hőcserétől függ.

Sugárzó hőnek (pl. napfény) kitett, valamint erőteljes izommunkát végző (pl. repülő) rovar testének hőmérséklete 10 C°-kal v. még többel is meghaladhatja a környezet hőmérsékletét. Árnyékban a nyugvó rovartest hőmérséklete alig tér el a környezetétől, mert a kőleadás a viszonylag nagy testfelületen keresztül gyorsan megy végbe.

Egyébként a nyugvó rovar testsúlyegységekre eső hőtermelése az emlősökével azonos nagyságrendű (kb. 20 gkalória/kg)ek, szúnyogoknak húros, ún. kordotonális hallószervük van. Idegrendszerük központja a fejben levő garatgyűrű, mely a garat feletti és alatti dúcból áll. Ebből indul ki a hasdúclánc, az ízekben található dúcokkal és az ezekből kiinduló idegrostokkal. A rovarok váltivarúak és fejlett ivarszervük van. A női ivarszerv hüvelyén párzótáskát és ondótartó hólyagot találunk, valamint járulékos mirigyekkel ellátottak. A hímivarszerveken erős kitines hímvessző van. Szaporodásuk ivarosan történik, ill. a tipikus szűznemzéssel.

A rovarok fejlődése több-kevesebb átalakulással (metamorphosis) történik.

• 1. Félátalakulás v, fokozatos fejlődés (hemimetabolia) a petéből kikelt lárva folytonos növekedéssel, többszöri vedléssel, báb alak nélkül éri el a jellemző nagyságot és alakot (imágó), pl. sáskák, szöcskék, tücskök stb. A hiperepimorfózis a R. féIátalakulásának bonyolultabb formája. Fejlődési fokok: tojás, mozgó lárva, a kifejlett rovarhoz hasonló, mozdulatlan szárnykezdeményes nimfa és a kifejlett rovar. A tripszek és Pajzstetvek egy részénél található fejlődésmód,
• 2. Teljes átalakulásban (holometabolia) a kikelt lárva többször vedlik, majd bebábozódik s ebből lesz imágó, pl. bogarak, legyek, lepkék. A lárva elütő alakú az imágótól.
• 3. Túlátalakulásban (hypermetabolia) több báb és álcaalak követi egymást pl, a nünüke-féléknél.
• 4. Koranemzés (paedogenesis) v. lárvanemzés ? amikor a még nem ivarérett egyedek pl, nyüvek képesek újabb lárvákat létrehozni (Miastor légy).
• 5. Gamogenetikus szaporodásnál a párosodás után később termékenyíti meg a nőivarú rovar a petéket az ondóhólyagban levő ondóval, pl. méheknél,
• 6. Szűznemzés (parthenogenesis) esetén a női rovaregyedek megtermékenyítés nélkül is képesek utódokat létrehozni, pl. a méhek herealakjai is így jönnek létre.
• 7. Nemzedékváltakozás (heterogonia) akkor áll elő, ha szűzszaporodást ugyanazon fajnál tipikus ivaros szaporodás követ, pl, levéltetvek, gubacsdarazsak.

Egyes élősködő rovarok tojásai a gazdaállatban nagyszámú sejtre esnek szét és valamennyiből ivadék fejlődik (poliembrionia). Petéik (rovartojások) erős hármas burokkal ellátottak, mozgékony hímIvarsejtjeik a peték termékenyítő nyílásán jutnak a petesejt magjához, hogy azokat megtermékenyíthessék. Lárvájuk v, végtagokat visel (lepkék hernyója, araszolólepkék araszolóhernyója, a levéldarazsak álhernyója, lemezescsápú bogarak pajorja v, csimasza, pattanóbogarak drótférge, futóbogarak, dögbogarak, levélbogarak, katicabogarak kampedeoid lárvája), v. lábatlan (ormányosbogarak kukaca, cincérek pondrója, legyek nyüve). Bábjuk lehet szabad (bogarak), fedett v. múmia (lepkék) és tonnabáb (legyek). A túlátalakulással (hypermetabolia) fejlődő rovaroknál (pl. nünükék) álbáb állapot is van.

A rovaroknál néha szembetűnő az ivari kétalakúság (dimorphismus), de előfordul a háromalakúság (trimorphismus méhek) és a négyalakúság (tetramorphismus termeszek) is.

A rovarok színezete a színutánzás (mimikri) törvényeit követi, némely rovar a környezethez alkalmazkodva színét változtatni tudja. Egyes rovarok nőstényei igen sok petét tojnak, pl, a termeszhangya 1 év alatt 10 millió petét, a bagolylepkék 2700 petét, a szalmadarázs 50-60 petét rak. A fejlődés ideje a pete letojásától az imágó (kifejlett rovar) kialakulásáig lehet 10-12 nap, de lehet 3-4 év (cserebogarak) is.

Rovarok