Rügy, Kertészeti lexikon

Rügy (gemma, szem) fejletlen hajtás. A rügyek belső központi része a rügytengely, amelynek csúcsa a hajtástenyészőcsúcs. A tenyészőcsúcs osztódó szövetrendszere biztosítja a rügy fakadása után a továbbnövekedést, a különböző típusú hajtások kialakítását.

A rügytengelyen összegöngyölődve helyezkednek el a fiatal lomblevél-képződmények, ill, virágrügy esetében a differenciált virágszerv-kezdemények. Ezeket a belső érzékeny szerveket a rügypikkelyek védik a káros behatásoktól. A rügypikkely (perina) vastag bőrnemű, barna v. vörösen színeződött, sokszor molyhos levélképlet. A rügypikkelyekkel borított rügyet fedett rügynek nevezzük, ellentétben az ún. csupasz rügyekkel, melyek védelmét a külső, s rendszerint szőrös levelek látják el (pl. ostorménfa).

A rügybe zárt fiatal levelek kölcsönös helyzetét borulásnak (aestivatio), az egyes levelek fekvését, összehajtogatottságát pedig türemlésnek (vernatio) nevezzük. A hajtáson elfoglalt, helyét tekintve a rügy lehet csúcsrügy, mely a hajtás folyamatos növekedését biztosítja, s a levél hónaljában fejlődő hónaljrügy, oldalrügy, mely a hajtás elágazódását okozza.

Szőlőnél a hajtásrügy. tulajdonképpen két rügyből áll. A nagyobbik, a téli rügy csak a következő évben hajt ki, a kisebbik, karcsúbba nyári rügy a keletkezés évében kihajt, s belőle hónaljhajtás keletkezik. A legtöbb rügy ülő, de vannak nyeles rügyk is. Ha a levél hónaljában fejlődött rügy nem magányos (páros rügy, hármas rügy), akkor a legfejlettebb a főrügy, a többi mellékrügy A mellékrügy szerepe a főrügy esetleges elpusztulása után annak helyettesítése.

Az egymás mellett elhelyezkedő rügyeket kollateralis rügyeknek (őszibarack), az egymás felettieket szerialis rügyeknek (lonc) nevezzük. Attól függően, hogy a rügy hajtás tenyészőkúpot v. reproduktív tenyészőkúpot rejt magában, megkülönböztetünk levélrügyet (hajtásrügyet), virágrügyet és vegyesrügyet. Az olyan rügyet, amelyből barkafejlődik,barkarügynek nevezzük. A hajtásrügy lehet normális kialakulású és járulékos (adventív) eredetű.

A normális rügyek a levél hónaljában helyezkednek el, a járulékos rügyek nincsenek meghatározott helyhez kötve. A vegyes rügyből olyan hajtás fejlődik, melyet reproduktív tenyészőkúp zár be. A virág- és a vegyesrügyet termőrügynek szoktuk nevezni. Azokat a rügyekei, amelyekről külső szemlélet útján nem állapítható meg biztosan, hogy hajtó- v. termőrügye: átmeneti rügynek nevezzük. A szokottól eltérő helyen is alakulhatnak hajtásképzésre alkalmas járulékos rügyek (levélen, gyökéren). A hajtások alapi táján fejlődött rügyek általában tovább maradnak nyugvó állapotban, mint a csúcson helyezkedők és csak sebzés v. egyéb károsító hatásra indulnak fejlődésnek (alvórügy v. rejtett, latens rügy).

Szőlőtermesztésnél a legtöbb rejtett rügy a kopaszmetszésű tőkén fakad. A rügyek alakját mértani v. általánosan ismert testekhez való hasonlóságuk alapján határozzuk meg. A gyümölcsfák rügyei eszerint lehetnek gömbölyűek, tojásdadok és kúp alakúak, valamint ezen alakok számos módosulatai. A rügyek alakja nagy eltérést mutathat azok minősége (hajtás-, termőrügy) és a különböző falták szerint is.

Kertészeti lexikon >>

Rügy