Sáska, Sáskák
- 2018-12-31 Savanyú talajok
Sáskák Acrididae az Egyenesszárnyú rovarok rendjének mezőgazdaságilag legfontosabb családja. Négy szárnyuk van. Az első pár keményebb, mint a hátsó s az utóbbi számára fedőül szolgál.
Hallószervük az első potrohszelvény két oldalán foglal helyet. A lábfej 3 ízből áll, hátsó lábaik ugrólábak. Külön ciripelőszerv nincs, a hang úgy jön létre, hohy a hím hátsó combjának belső oldalát a szárnyfedő hosszanti eréhez dörzsöli. A csáp a testhossz felénél rövidebb. Kizárólag növényi táplálékon élő nappali állatok.
A sáska tartózkodási helye a talaj szintje. Zavarva ugyancsak, miközben kiterjesztett szárnyaikat rezegtetve ejtőernyőül használják. Ősszel elpusztulnak, csak a talajba rakott petéik telelnek át. Ezekből tavasszal kelnek ki a nimfák, melyek a kifejlett állathoz hasonlítanak. Fejlődésük félátalakulás: többszöri vedlés után fejlődik ki szárnyuk és érik el az ivarérettséget.
A sáskák magányosan vagy csapatban élnek. Legveszedelmesebben a csoportosodásra hajlamos fajok (pl. a marokkói sáska, Dociostaurus maroccanus). Némelykor tömegesen elszaporodva csapásszerű pusztítást okoznak.
Hazánkban a vízszabályozások és a szikes területek művelésbe vétele óta jelentőségük csökkent. Kártevő fajok: csíkos pofájú keresztes sáska, marokkói sáska, cifra sáska, vándorsáska.