Szikes talaj
Frissítve: 2023-09-24 Szikesedés
Azokat a talajtípusokat, amelyek képződésénél az oldható, főképp Na-sók fontos szerepet játszanak, a szikes talajokhoz soroljuk.
A szikesedés (Szikesítő sók, Nátrium talajok) igen elterjedt a szárazabb vidékeken, Ázsia, Afrika. Ausztrália sivatagjain, azonban megtalálható nagy kiterjedésben a mérsékelt égöv alatt is.
Hazai talajaink kb. 8-10%-a szikes talaj (Magyarország talajai). A genetikus talajosztályozás szerint a szikes talajok két fő típusra oszthatók szolonyecekre és szoloncsákokra (Szoloncsákosodás).
E két típusnak felel meg a régebbi magyar osztályozásban a szerkezetes (szolonyec) és szerkezet nélküli (szolonesák) szik elnevezés.
A szikes talajok nem mind lúgosak, lehetnek (bizonyos mélységig) semlegesek, sőt savanyúak is (Kilúgozott szikesek).
Minthogy a javító anyag megválasztását döntő módon befolyásolja a talaj kémhatása (s az ezzel összefüggő mésztartalom), a szikjavítás gyakorlatában a) mésztelep savanyú és semleges, b)mésztelen, gyengén lúgos (átmeneti) és c) meszes-szódás-lúgos szikes talajt különböztetnek meg a hazai kutatók.
A szikes talaj termékenysége csekély, különösen szárazság idején s akkor a növényzet el is pusztul rajta. Felszínén fehér lepedék észlelhető, ez a szoloncsák esetén oldható só, gyakran szóda, a szolonyecen ún, amorf kovasav (Si02). Ez utóbbi különösen a degradált szolonyec (szology) felszínén gyakori.
A szikes talajban gyakran jelentős mennyiségű tápanyag van, de ezt a rossz fizikai sajátságok (szolonyec) v. magas sótartalom (szoloncsák) miatt a növény nem tudja felvenni.
A hazai szikes talajt többféle elnevezéssel illeti a nép (vakszik, monyos szik, tojásos szik, marokkal rakott szik stb.).
Ezek közül a legrosszabbak (pl. a vakszik) csak javítás után hasznosíthatók, míg az enyhébb szikes talajok nedves évben kielégítő termést adnak.