Talajuntság

A talajuntság a növénytermesztés minden ágában ismert jelenség; az egyes növények azonos területen, ismételt termesztésekor jelentkezik.

Gyenge fejlődésben és nagymértékű terméscsökkenésben nyilvánul meg. Oka teljes mértékben még nincs tisztázva, de valószínű, hogy több tényező is kiválthatja.

Ezek: a talaj elszegényedése valamelyik tápelemben, a talaj szerkezetének leromlása, önmérgező anyagok felhalmozódása (toxin-elmélet), a talajélet egyensúlyának megbomlása, a talajuntságra érzékeny növények (pl. a pillangósok, faiskolai termesztésben a körte, kajszi-csemeték stb.) huzamosabb ideig való termesztése ugyanazon a helyen.

A gyümölcsfajok közül talajuntságra a vadcseresznye a legérzékenyebb.

A talajunt almáknál faiskolában a hajtások hossza és a törzsátmérő az egészséges talajon neveltekhez viszonyítva sok esetben 25-30%-kal kisebb.

A fő gyökerek rövidebbek, számuk kevesebb, színűk sötétbarna vagy fekete, csúcsuktól kezdve részben elhaltak, a fiatal gyökerek csúcsai buzogányszerűen megvastagodtak. Hajtásuk rügyközei rövidebbek, leveleik rozettaszerűen helyezkednek el, oldalelágazásaik megerősödnek.

Az ilyen növények szemzéseredése és növekedése is rosszabb. Talajuntságnál valószínűleg a csúcsrügy kifejlődése akadályozott, ennek következtében viszonossági alapon változik meg a növény hajtásrendszere.

Talajuntság