Tea

Tea (Thea sinensis). Távolkeleti örökzöld cserje; termesztett növény. Tojásdad-lándzsás leveleit évente négy ízben szedik, majd erjesztik, ezután kiszárítják. Hatóanyaga koffein, teofillin és cseranyagok. Forrázata élvezeti ital.

A fagy iránt legérzékenyebb, de legértékesebb a nagylevelű indiai Tea (Thea assamica), fagyállóbb, kisebb levelű és kevésbé értékes a japán Tea (Thea japonica), köztes helyet foglal el a kínai Tea (Thea sinensis).

A tea 5,5-6 pH értékű, savanyú talajt kíván. Hajtáshegyeit, rügyeit csipkedik és megszárítják. Az apró levélkékből és rügyekből készült legfinomabb teafű az orange pecoco (e. oránzs pekkó). A kifejlett levelek felvagdalva harmadrendű füvet adnak. A különböző színű teafű nem a fajtajelleg, hanem a kikészítés módjától függ. A tea cserépben nem termeszthető.

Teafélék
Kétszikű trópusi növénycsalád. Tagjai fás növények, két sorban váltakozó örökzöld levelekkel, kétivarú virágokkal. Termésük bogyó vagy tok.

Tea - Pallas lexikon

Tea (növ.), számos növény, melyből orvosi vagy élvezeti ital, a tea készül. Emezt a Psoralea glandulosa L. Chilében és Peruban, a csokoládéfa, az Ilex Paraguaiensis St. Hil. Dél-Amerikában, az I. Cassine Ait., I. Dahoon Walt., I. vomitoria Ait. Floridán, az Erythroxylon Coca Lam. Dél-Amerikában, az Alstonia theaeformis L. Új-Granadában, a Gaultheria procumbens L. és Ledum latifolium Ait.

Észak-Amerikában, a Scrofalaria lanata Pall. a Kuril-szigeteken szolgáltatja, orvosi teát pedig a hársfa, bodzafa, kökény, szíkfű, menta, melissa, varga-majorána, Galeopsis ochroleuca Lam., cickafarka stb. virága. L. Teabokor.

Teabokor

Tea bokor teafa (növ., Thea Kaempfer), saját családjának a kaméliával rokon és ezért vele gyakran egyesített cserjés neme. Elszórt, örökzöld, lándsás levelének széle majd ép, majd gyengén, ritkásan fürészelt.

A levelek tövéből magánosan vagy hármával kiinduló virágában a levélkörök 6-os, sőt 9-es taguak. Fehér szirmaival a külső himek jobbadán egybenőttek, a következők több falkásak, ritkán szabadok. Termőjének belső magrejtőjéből hármas tok válik. délkeletiÁzsiában nyolc faját találták vadon, köztül a valódi Tea bokor (Thea chinensis) a legnevezetesebb.

Levelének visszája ifjan ezüstös molyhu, szirma nem egyenlő. Számos változatát leveleiért a khinaiak kezdték termeszteni; vadon Hainán szigetén található. A levél szedésének ideje és elkészítésének módja szerint ugyanazon tőről sokféle teát kapnak. Növényét alacsony bokornak tenyésztik, hogy levelét el lehessen érni, három éves korától kezdve, amikor először készül kivirulni, ugy tizedékéig levelezik, azután kivágják.

Levelét vagy a napon vagy gőzöltetés (feketítés) után hevített bádogon, kövön szárítják, lazán vagy összesajtolva teszik el. Mivel a gáz szagát könnyen magába veszi, elszigetelő módon, p. ólom hártyájába csomagolják, vagy pedig szándékosan illatos növények leveleivel keverik el.

Eddig kétféle szagosítót ismertek föl benne: a szambák-jázmin (Jasminum Sambac Vahl) és a kedves szagu illatfát (Osmanthus fragrans Lour). Orvosszerül és élvezetre alkaloidjáért, a teinért (thein, coffein, guaranin) becsülik, amely álomhajtó erejü. Borszeszben és forró vizben oldódik.

Van sajátságos olaja és sava; továbbá cserzősava és gyantája; a száraz levél 7 %-a hamu. A Tea bokor Khinából Japánba, Kelet-Indiába, Dél-Afrikába, sőt Braziliába is eljutott és oly sovány földön terem, mint a szőllő; meleg, de nyirkos levegőt követel. Ezért mondják Indiában, hogy a Tea bokor meg a szőllő egymásnak halálos ellensége.

Szicilia és Spanyolország legdélibb lejtőin szintén jól tenyészik. Származásra nézve legjobb a khinai, ahonnan 1890-ben 150 millió kg. ment szét (Kelet-Indiából 20, Japánból 5 millió). legkeresettebb khinai fajták a pekko (pe-ko, ezüsthaj), amely selyemszőrü szétfeslő rügyekből áll, a virágos pekko (flowery pecco) valamivel fejlettebb gallyacskákból virágbimbócskákkal, a kongu és a szucsong (Souchong a. m. aprófajta) egyes levelekből. Ez a négy a fekete tea. Zöld, azaz az egyszerre szárított fajták közt legjobb a hajszán (Hay-szan a. m. kikelet) egyes apró összegöngyölödött levelekből; a császári, csi- vagy gyöngy-tea levelekből és összezsugorodott galacskákból áll.

A sárga fajtákból legjobb az ulong- s az orosz-tea vagy karaván-tea, amely szárazföldi úton kerül hozzánk. Kitünő minőségü a japáni por-tea, a jávai pekko és a Bourbon-szigeti kongu. A kelet-indiai vagy asszami, meg a braziliai nem oly minőségüek.

A tea fölfedezését magát sanyargató buddhista barátnak tulajdonítják. A khinaiak már 800 körül termelték. Hirét az arab utazók hozták először nyugatra. Abu Szájd 1000 körül Kanton vidékéről említi a Tsz (selypes kiejtéssel) néven és irja le. Linschoten hollandi kereskedő 1590. japánból csá néven említi s azt jegyzi meg, hogy drága edényekből isszák. Hollandiak ezután Európába hozták. Már 1657-ben mint orvosszert herba tehae (ebből a herbaté) néven javasolják. Nálunk a pozsonyi taksa 1745. említi, de csak latinul. A tea mint ital Európa és Amerika hideg országaiban mindennapi szükséglet. Oroszországban külön ipart fejlesztett ki, a gyorsforraló készülék, szamovár gyártását. Hazánkban a huszas években kezdik szürcsölni. V. ö. Schuchné, A tea (Természettudományi Közlöny 1894.).

A tea legfontosabb alkotórésze s fő hatóanyaga Koffein, melyből a minőség szerint különböző mennyiséget, átlag 0,5-3,5%-ot tartalmaz. Megjegyzendő, hogy a koffeintartalom nem áll arányban az áru finomságável és drágaságável, mert ez inkább a tealevelek gondos készítésmódjától és az aromától függ.

Ezenkivül találtak bennük egy teofillin nevü alkaloidát, mely a kákaó-bab teobrominjával azonos, de sokkal jobban oldódik vizben. Tartalmaznak a tea levelek jelentékeny mennyiségü csersavat (10-12 %-ot), ami az önteléknek összehúzó ízt kölcsönöz és egy citromsárga illó olajat igen csekély mennyiségben (zöld teában 0,79 %, feketében 0,6 %), ami az öntelék aromáját adja meg.

A levelek viztartalma 10-12 %, hamuja pedig elégetés után átlag 5,78 %-ot teszen ki (hamis teának sokkal több hamuja van: 11-45 %). Találtak még ezeken felül a tea levelekben boheasavat, gallusz-savat (a csersavval rokonok), oxálsavat, quercetint és egy fehérjeanyagot (legumint), ezek azonban jelentősséggel nem birnak.

A tea mint gyógyszer nincsen nagyon elterjedve, helyette rendesen magát a tiszta Koffeint rendelik, azonban mint élvezeti cikk igen elterjedt és a belőle készült forrázat nagyon kedvelt ital.

A forrázat vagy öntelék, amit közönségesen szintén csak -teának- hivnak, kétféleképen készül. A legelterjedtebb mód az, hogy egy tiszta nagyobb edénybe (teás-kancsó) annyi teáskanál tealevelet teszünk, ahány csésze teát akarunk készíteni s forrásban elvő vizzel leöntjük az edényt hirtelen befedjük és öt percnyi állás után az aromás sötétsárga-sötétbarna vörös vizet szűrőn keresztül a csészékbe öntjük.

Egy más, különösen Oroszországban divatos eljárás az, hogy a tea levelekre csak kevés forró vizet öntenek s igy igen erős kivonatot nyernek, amelyből a csészébe pár ujjnyit töltve, azt tiszta forralt vizzel higítják föl, a csészét most egészen megtöltve azzal. Sokan a hideg vizzel együtt állítják föl a teát a tűzre és együtt forralják fel, igy azonban veszít aromájából. Nagyon kell arra ügyelni, hogy az edények tiszták, más célokra még soha sem használtak legyenek, valamint hogy a víz jó és lágy legyen.

Ahol alkalmas vizet nem kapni, legjobb forralt vizet vagy tiszta edényben felfogott esővizet használni. Khinában a teaforrázatot minden hozzátétel nélkül isszák, nálunk azonban rendesen megcukrozzák, tejjel, citrommal, naranccsal is isszák, sőt legelterjedtebb az a szokás, hogy rummal, cognaccal a tea minden aromáját elnyomják és valódi szeszes italt készítenek belőle. Az ázsiai nomád népek sok helyen a teát tejjel, vajjal, sóval, vizzel, fűszerekkel készítik és a már kivont leveleket meg is eszik.

A tea forrázat körülbelül azt a hatást gyakorolja az állati szervezetre és igy az emberre is, mint az erős fekete kávé, illetve a koffein. A különbséget, ami sok esetben előnyösebbé teszi a teaforrázatot, abban lelhetjük föl, hogy a teaforrázat már mennyiségénél és kellemes ízénél melegségénél fogva jobban hat az emberi gyomorra, szubjektiv melet érzést is okoz az objektiv mellett és a Koffeinen kivül benne levő illó olaj pedig emeli a hatást.

A tea izgatja az idegrendszert, különösen a nagy agyat, minek következtében álmatlanság, éber gondolkodás, élénk fantázia és eszmemenet állanak be a nélkül, hogy - mint az alkoholélvezetnél - a logika súlyos változást, gyengülést szenvedne.

Általános jó közérzet és vidámság szállja meg az embert, a gondolkodó agy tevékenysége emelkedik, nő az egész testben a vérfeszülés, élénkül a szivműködés, a légzés és az izomzat munkaképessége gyarapodik.
Túlságos nagy adag elfogyssztása után valóságos ideges izgatottság vagy éppen részegség fejlődik ki, reá következő bódulattal, ami főleg az illó olajnak köszönhető, ami eredetileg bódító hatásu.

A teával visszaélést elkövetők, amilyenek Angliában, Amerikában, Khinában nagy számmal találhatók, rendesen ideges álmatlanságban, székelési nehézségekben szenvednek, végtagjaik, ujjaik reszketnek, látásuk meggyengül, kínzó szivdobogás, sőt néha görcsök lépnek fel náluk s idővel elmeBetegség fejlődik ki rajtuk, ami a delirium tremensszel rokon s lesoványodás és általános paralizis közben tönkre mennek. Hogy a teában tápláló erő volna, az nem való.

A teát rendkivűl sokat hamisítják úgy Khinában, mint további kereskedelmi útjában. A leggyakoribb hamisítás az, hogy értékes és drága fajták hitványabbakkal vannak keverve, s ezt nehéz helyesen megitélni. Igen sokszor megfestik, különösen a zöld tehát, berlini kékkel, indigóval, curcumával vagy fényezik gipsszel, a fekete teát katechuval, campęche-fával és vassókkal.

A festés felismerhető arról, hogy az ily tea az ujjakat vagy a fehér kednőt dörzsöléskor megfesti, vizzel mosva a vizet megszinesíti és maga szinét veszti. Gyakori, különösen Európában, a már használt tealevelek újból feldolgozása, megfestése és ismét forgalomba bocsátása. Londonban egész gyárak foglalkoznak a vendéglőkből és kávéházakból megvett használt tealevelek pregarálásával s az ilyen teával el vannak árasztva a londoni kiskereskedések.

Az ilyen tealevelek igen rosszul, vagy éppen alig göngyölődöttek, hideg vizbe téve, hamar szétfejlenek, míg a valódi jó tea hideg vizben több napon át is összezsugorodva marad.

A használt tea levelek aromanélküliek vagy idegen szagos anyagokkal illatosítottak, öntelékül világos (kivéve ha jól meg vannak festve), minden aroma és íz nélküli, legföljebb kissé összehúzó ízü.

Hidegen telített ecetsavas rézoldatba téve a leveleket, a már használt levelek hónapokon át sem változtatják meg az oldat eredeti kék szinét, míg a nem használt levelek azt már 1-2 nap alatt megzöldítik (Tichomiron kémlelése). Gyakran történik a hamisítás ugy Khinában, mint már Európában idegen növények leveleivel, melyeket a forrázatban szétterülő levelek alakjáról lehet felismerni (Rózsalevelek, eperlevelek stb.). Ilyen hamis teát szoktak készíteni Csehországban a Lithospermum officinale leveleiből, amit itt 20-21 évvel ezelőtt mint valódi teanövényt tenyésztettek és leveleit Prvni ceský caj néven eredeti dobozokban hozták kereskedelembe.

Amerikában a Németországból nagy mennyiségben hozatott folia Hepaticaet használják hamis tea készítésére. Oroszországban, mint egy 1888. folyt nagy perből kiderült, rengeteg hamis teát gyártottak az Epilobium angustifolium leveleiből, különösen Kaporje faluban, s innen Kapori teának nevezték, valamint igen sok teát készítettek használt levelkből különösen Moszkvában.

Epilobium-fajokat már Khinában is használnak hamisításra; ugyanitt a teás ládákban maradt porból ragadós anyagok segélyével egy teafajt készítenek, amit maguk a khinaiak lieteának (hazugtea) hivnak; sőt nem egyszer selyemhernyóürülék is került már gunpowder (puskapor) tea név alatt kereskedésbe.

Tea