Természetfilozófia

A természetnek, a természet jelenségeinek nem tapasztalatokon alapuló, hanem spekulatív elvekre épülő magyarázata. Gyökereiben az ógörög filozófusokhoz nyúlik vissza, akik a természet magyarázatában elsődleges jelentőséget a helyes gondolkodásnak, a logikai következtetésnek tulajdonították.

Így elszakadtak a valóságtól, jóllehet több esetben helyes véleményt alakítottak ki, mint pl. a Föld gömb alakját, az égitestek keringési pályáját illetőleg.

A Természetfilozófia kifejlődésének tetőpontjára a XVII-XVIII. században jutott, amikor a természettudományok viszonylag alacsony foka nem tette lehetővé a természet jelenségeinek objektív, kölcsönös kapcsolatokon és függőségeken alapuló magyarázatát.

Legnagyobb hibája az, hogy a természet konkrét jelenségeiről igen gyakran még ekkor is fantasztikus és értelmetlen elképzeléseket alakít ki. Engels a Természetfilozófiát élesen bírálja, annak hangsúlyozásával, hogy egyes zseniális megsejtései is voltak, pl. a fejlődés vonatkozásában. (1962)

Természetfilozófia