Tőhervadás

Tőhervadás, hervadás. A növények hirtelen hervadását v, vízhiány, v. gomba élősködők, esetleg állati kártevők okozzák. Az élősködők és kártevők okozta Hervadás is vízhiányban nyilvánul meg, miután ezek megakadályozzák, hogy a növény a vizet a talajból felvegye v. továbbszállítsa.

A kórokozók közül legismertebb a Fusarium oxysporum Schlecht. és egyéb Fusarium-fajok, valamint a Verticillium alboatrum Reinke et Berth. nevű talajlakó gombák.

Leginkább a borsó, burgonya, cinerária, krizantémom, lóbab, macskagyökér, mák, paprika, paradicsom, a csillagfürt, a görög- és sárgadinnye, a dália, a szegfű, rózsa, uborkafélék, szálas takarmánynövények, a kajszi szenved Hervadás-ban.

Az állati kártevők közül legismertebbek a hervadást és száradást okozó gyökér- és fonálférgek (Heterodera, Ditylenchus-fajok). Ezektől elsősorban a dísznövények, a répa, a lucerna, a Gabonafélék károsodnak. A fuzáriumos és a verticilliumos hervadás esetében a kórkép hasonló: a hajtások és a levelek először lankadnak, megsárgulnak, megbarnulnak és elszáradnak.

A gyökérzeten nincs rothadás, de ha az alsó, tövi szárrészeket kettévágjuk, sokszor az edénynyalábok barnulását tapasztalhatjuk. Újabb megállapítások szerint ezek a kórokozók mérgező vegyületeket, toxinokat képeznek és ezek a növényben továbbszállítódva, a fertőzési helytől távol is okozhatnak hervadási tüneteket.

A védekezés legfőbb szabálya, hogy ugyanabba a földbe több éven át nem szabad gazdanövényt ültetni v. vetni. A beteg növényeket már a hervadás elején el kell távolítani az egészségesek közül. Csak egészséges növényről szabad magot, vetőgumót szedni. Ajánlatos a talajfertőtlenítés is.