Törzs

Törzs 1. (botanika) A gyökérzetet a koronával összekötő, táplálékszállító, raktározó, koronát tartó, a föld felszínétől a legalsó koronaelágazósig terjedő növényi rész.

A jó Törzs nem hajlik meg a korona súlya alatt. Az időjárási rendellenességek, kártevők és mechanikai behatások által rajta okozott sebek a Törzs-károk, amelyek táplálékszállítási zavarokat okozhatnak. Törzs-vastagság a meghatározott magasságban, rendszerint a talajtól 1 m magasságban -az erdészeti gyakorlat szerint mellmagasságban - mm-ben mért törzsátmérő. Törzs-hosszúsága föld felszínétől az alsó elágazásig terjedő T. cm-ben.

Faiskolában a 180-200 cm-es magas-Törzs-ű és sorfa; a 120-160 cm-es közepes-Törzsű, a 80-90 cm-es alacsony-Törzs-ű; a 40-50 cm-es bokorfa. Az alakfák törzs magassága típusok szerint különböző. A Törzs-magasságokat szabvány rögzíti (MSz 17 64111953. IV.). Tetszés szerinti magasságban készül a magas-T.-ű rózsa (80-120 cm), valamint a koronás ribiszke és köszméte (80-100 cm).

2. (növ. nem.) Egyedkiválasztáson nemesítéskor, a kiválasztott anyanövény magról vetett utódszaporulata. Az anyanövények elsőéves utódszaporulatát A, a második éves szaporulatát B, harmadik éves szaporulatát C T.-nek nevezik. Az ennél idősebb Törzsek jelzésére D, E, F stb. jelölést alkalmaznak. Bár a kiválasztott anyatövet a kiválasztás évében is sokoldalúan bírálják, annak valódi értékét az utódbírálat dönti el, amelyet Törzs-kísérletekben vizsgálnak.

A Törzs értékét laboratóriumi vizsgálatokkal és szabadföldi kísérletekkel határozzák meg. A laboratóriumi vizsgálatok rendszerint kiegészítik a szántóföldi kísérleteket (pl. kalászhossz, fertilitás, csírázóképesség, lisztminőség, patológiai rezisztencia stb.).

Az A törzs-kísérletek gazdasági értékelése alegtöbb növény- fajnálszubjektív és e vizsgálatok főleg morfológiai (pl. a csíra- növény színe, a levél szőrözöttsége, a kalász alakja, szálkázott- sága stb.), fenológiai adatgyűjtésre szorítkoznak. A későbbi T.-kísérletekben mindig annyi növényt kell vizsgálni, amennyiből a törzs jellegzetessége a vizsgált bélyegre biztosan kimutatható.

A B és a későbbi Törzs-ek értékelésekor már figyelemmel kell lenni a gazdasági értékre is (termőképesség, termésbiztonság). Az A törzseket rendszerint kézzel, a B, C, D stb. törzsekei pedig géppel vetik. Ügyelni kell arra, hogy a vetés mindig, de lehetőleg a későbbi C, D T. -eknél a szántóföldi, termesztésnél szokásos sor- és tő távolságra és azonos minőségű talajba kerüljön.

Nemesítő üzemekben az A törzsek kézi vetésére vetőhengert, vetődeszkát, vetőkeretet, vetőcsöveket alkalmaznak. ( Törzskísérlet) törzsenként mindig azonos nagyságú parcellákat kell vetni. Az A törzseket nagy szigorúsággal és szakszerűséggel kell bírálni. AT.-eket, az érés sorrendjében kell aratni.

Mindazokat az A törzseket, amelyeket továbbszaporításra alkalmasnak minősítenek BT.-kísérletbe viszik. Az A T.-eknek rendszerint kétharmadát kiszelektálják. A B és későbbi T.-ek 4-6 sorozatos, véletlen elrendezésű kísérletbe vetendők s erre a célra nagyon alkalmasak a latin tégla és rács elrendezések.

Megfelelő standard-fajta beiktatása a későbbi T. kísérletekben is szükséges. E kísérletekben a T.-eket főként a termő- cseresznyesuhángon képesség és a termésbiztonság szerint szelektálják.

Minden évben eltávolítják a gyengén termő, meg nem felelő T.-eket és csak a jó termőképességű, értékes anyagot viszik a további törzs.kísérletbe. D és E T.-ekben már csak néhány jó Törzs marad. Mielőtt az értékesnek látszó Törzs-ek fajtaelismerést kapva eljutnának a köztermesztésbe, előzőleg országos fajtakísérletbe kerülnek.

Törzs