Trágya

Trágya így nevezzük mindazokat a szerves v. szervetlen anyagokat, amelyeket abból a célból juttatunk a talajba, hogy a növények számára tápanyagokat szolgáltassanak v. a talaj tápanyagszolgáltató képességét fokozzák.
Általában a trágyak három csoportját szoktuk megkülönböztetni:

• 1. Szerves trágyák
• 2. műtrágyák v. ásványi trágyák
• 3. közvetve ható trágyák, talajjavító anyagok.

A közhasználatban a trágya szón általában az istállótrágyat értik, amely mint legnagyobb tömegben előforduló teljes értékű szerves trágya, kétségtelenül a legfontosabb és legáltalánosabban használt trágyaféleség. P. anyagok hatása. A trágyafélék származásuk, összetételük, természetük szerint különböző idő alatt fejtik ki hatásukat.

A műtrágyák zöme általában az első év folyamán a legnagyobb, míg a következő években fokozatosan csekélyebb hatást mutat.
A szerves trágyaknak és a lassan v. nehezen érvényesülő műtrágyaféléknek azonban több évig tartó utóhatásuk is van, sőt egyes trágyaanyagok esetleg csak a második v. harmadik évben mutatnak eredményt.

Trágyadomb. Az istállótrágya kezelésének elavult, helytelen módja, amikor az istállóból kikerülő trágya a szemétdombra v. trágyadombra kerül, de semmiféle kezelésben nem részesül, miáltal értékéből sokat veszít. A trágyadombon a fertőző betegségeket okozó csírák sem pusztulnak el, ezért sok betegség továbbterjedésének is forrása lehet.

Trágyagödör. Az istállótrágya tömött és nyirkos tartására kisüzemekben alkalmazott érlelési mód. A trágyagödör fenekét és oldalait laza talajon betonnal falazzák v. agyaggal tapasztják ki, kötött talajon ez el is hanyagolható, hogy a trágyalé ne szivároghasson a talajba s a talajvíz se lúgozhassa ki. A gödröt fedéllel védik a csapadékvíztől.

Trágyatelep az istálló közelében előre elkészített, nagyobb trágyamennyiség tárolására alkalmas hely, ahol a trágya nyirkosan és tömötten tartható és ahová a legkisebb veszteség nélkül szállítható. Helyét úgy kell kiválasztani, hogy az a terep magasabb helyére, közel az istállóhoz s távol a kúttól kerüljön. Építhető földbe süllyesztve s a föld felszínére (trágyaszérű). Anyaga szerint a telep agyag, tégla v. beton lehet.

A süllyesztett trágyatelepnek az az előnye, hogy abban az istállótrágya rendszerint nem szárad ki s így hatóanyag-vesztesége a minimálisra csökken. Hátránya, hogy általában a csapadékvizet is összegyűjti és ? ha a trágyalékúthoz vezető csatorna eltömődik v. éppenséggel trágyalékút nélkül épült a telep - az előálló ,vízbe. fulladás" következtében a trágya veszíthet értékéből. A föld felszínén épített trágyatelep (trágyaszérű) olyan döngölt agyag- v. cementhabarcsba rakott trágyabegyűjtő csatornával szegélyezett alapzat, amely megfelelő hely a trágya kezelésére. A trágyaszérűnél a vízbefulladás veszélye ugyan nem áll fenn, de mivel a Trágya nagy felületen érintkezik a levegővel, nagyobb hatóanyag. veszteséggel kell számolni.

Az istállótrágya felhasználásának legkedvezőbb időpontjában, nyár végén és ősz elején a szállító eszközök igénybevétele egyébként is a legnagyobb. Ezért a telepen való tárolásnál a trágyanak a felhasználás helyére szállítását a szállító eszközök vonalán előálló legkisebb zökkenő is veszélyeztetheti.

A trágyakazlat friss trágyából építjük. A kazal alakja legtöbbször 2,5-3 m magas, 3-5 m széles, 15-20 m hosszú, elnyújtott hasáb, de lehet bármilyen szabályos geometriai alak (kocka, félgömb stb.) is. A trágyakazlat építhetjük a trágyatelepen v. a tábla szélén (mezei trágyatelep). A trágyatelepen könnyebb a trágya helyes kezelése, viszont üzemszervezési okokból célszerűbb lehet a mezei trágyakazal építése.
Trágyaszarvas. A trágyázandó terület szélein létesített trágyatárolót nevezzük szarvasnak, amelynek kialakítási ideje nem folyamatos, mint a trágyakazalé, hanem az istálló melletti trágyatelepen, a karámokban és kifutókban felgyülemlett, félig érett trágyamennyiségtől és a szállító eszközök évközi kapacitásától függ. A trágyaszarvasokat úgy helyezzük el a tábla szélein, hogy a táblán a trágyat minél kisebb távolságra kelljen széthordani.

Trágya