Útfásítás

Útfásítás. Mind gyakorlati, mind esztétikai okokból célszerű.
Az országutak fái árnyékvetésükkel egészségügyi szempontból előnyösek, behavazott tájban az út vonalát mutatják, a hófúvást akadályozhatják, a műszaki létesítmények kemény vonalai által megbontott tájkép zavartalanságát, harmóniáját visszaállítják.

Fasort ma már csak sík területen, kisebb forgalmú utakon ültetnek, s csak az út árkain kívül.
A gyors forgalmat ez zavarja, ezért célszerűbb kétoldali sávban parkszerűen csoportosított növények ültetése. A rézsű élvonalától számított min. távolságok: tűlevelűeknél 100 cm, fák törzse 50 cm, bokroké 20 cm.

A burkolattól a fák törzse országúton min. 150, városban 90 cm távol legyen, a bokrok 60 cm-re. Az útkanyarok belső körén az áttekinthetőséget főforgalmi útvonalakon 150 m, mellékutakon 50 m távolságig biztosítani kell. Rézsűkön az elszórtan laza cserjecsoportok az előnyösek. Hófogó növényeknek az útburkolattól magasságuk négyszeresének megfelelő távolságban kell állniuk.

A növényanyag a hely természeti adottságainak megfelelően az ott található növénytársaságokba illő fajokból álljon. A kertek szokásos dísznövény anyaga itt idegenszerű, ezért helytelen. A gyümölcsfák sem váltak be.

Nem gazdaságosak, mert jó terméshez sok ápolást igényelnek, gondozás nélkül pedig károsak a környezetükre. Sok rongálásnak vannak kitéve. Éppúgy az eperfák is. A lehulló termések balesetek okozói lehetnek. Ezért tűlevelűek, juharok, de legfőképpen nyárak jöhetnek számításba.

Útfásítás