Virágkötészet

Virágkötészet (kötészet). A dísznövények felhasználásának egyik módja. Általában vágott virágok és levélzöld, ritkábban élőnövények feldolgozásával foglalkozik.

A vágott virágok elrendezésének művészetével sok évszázad óta foglalkoznak elsősorban K-Ázsiában, ahol a virágok elhelyezésére szolgáló művészi kivitelű edények, vázák készítése is nagy múltra tekint vissza.

Európában a V. leggyakoribb formája a csokor, amely készülhet élővirágból vagy szalmavirágból (Makart csokor) és lakások, helyiségek díszítésére szolgál.

Asztaldíszítésre a csokron kívül használatosak a virág- vagy levélgirlandok (füzérek); ezeket többnyire iparművészeti tárgyakkal kombinálva alkalmazzák reprezentatív célokra.

A Virágkötészet kedvelt formája a koszorú, amelyet drót- vagy vesszővázra rádolgozott mohára vagy szalmára, esetleg anélkül, drótra felfűzött, élő vagy holt anyagból készítenek, kör vagy ovális alakúra kiképezve; anyaguk: művirágok, tobozok, fenyőzöld vagy tartósabb lomblevelű fák levelei.

A többnyire fedelékesen egymásra fekvő levélalap díszítésére a szezon szerint rendelkezésre álló virágokkal, hajtásokkal vagy termésekkel díszítik őket.

Nagytömegű kötészeti anyagot igényelnek továbbá az emléknapok és a reprezentatív megemlékezések, továbbá a temetők, különösen a kegyeleti napok táján. Természetesen a temetések alkalmával is sok koszorú fogy.

A kötészet kategóriájába tartoznak az újabban divatossá vált virágcsészék is, amikor többnyire lapos, díszes kiképzésű kerámia tálakba ültetnek össze levél- vagy virágszín szerint harmonikusan vagy kontrasztosan összeválogatott növényeket.

A virágkosarak összeállításában ezzel szemben cserepes és vágott virágok együttesen játszhatnak szerepet. Az élővirág mint ruha vagy hajdísz ritkábban, általában ünnepélyes alkalmakkor (estélyeken, bálokon stb.) használatos.

virágkötő képzés

Virágkötészet