Kukoricalevél
Kukoricalevél néven ismerik a liliomfélék családjába tartozó, Japánból származó igénytelen szobanövény, az Aspidistra elatiort.
A legmostohább körülmények között is díszlik és hozza szép, sötétzöld, hosszú lándzsa alakú, bőrszerű leveleit és a talaj színén a rizómákon fejlődő kocsány nélküli lilásbarna csillag alakú virágait.
A kukoricalevél igénytelensége ismert a növénykedvelők között. Akkor is megél, ha alig törődnek vele. Hát még milyen szép lesz, ha minden tőlünk telhetőt megadunk a növénynek.
Először is jegyezzük meg: nem kíván nagy cserepet, és hátrányos a mély ültetés. A lakás legsötétebb zugában is megél, tehát az északi fekvésű vagy kevés fényű szobákba való.
Télen a hűvös helyiségek díszítésére használjuk.
Nyáron szabadban is tarthatjuk, de csak árnyékos helyen. A napon tartott növények rövid leveleket hoznak. A sok víztől levelei sárgulnak.
Az idősebb növényeket 2-3 évenként a kora tavaszi hónapokban át kell ültetni. Ezzel egy időben szaporítjuk, a rizómát osztjuk szét 2-3 leveles gyökeres részekre.
A gyökereket 3-4 cm hosszúságúra vágjuk vissza. Kis cserepekbe, gyepszínföld, marhatrágyaföld homokos keverékébe ültetjük, meleg és zárt helyen tartjuk a gyökérképződés megindulásáig.
A tarka levelű változatok kényesebbek, nehezebben gyökeresednek, és tápdús földben elvesztik a levél hosszában csíkozott tarkaságukat.
