Ivartalan szaporodás módok vegetatív szaporítás. Szemzés oltás tőosztás bújtás dugványozás levéldugványok fás dugványok gyökeresedés folyamata, gyökeresedést befolyásoló tényezők. Jegenyefenyő Cédrus Hamisciprus Leyland ciprus Kínai mamutfenyő Páfrányfenyő szaporítása.
-
A szemzés általában egyrügyes, tenyészidőszakban elvégzett oltásmód. A vékony hajtású (vesszőjű) növények (pl. Betula, Fagus, Carpinus) esetében alkalmazzuk a vesszős szemzést, amikor nem egy rügyet, hanem rövid szártagú, 1-3 rügyes hajtást helyezünk az alany vágásába.
-
T-szemzéshez az alanyon előbb a felső, vízszintes vágást készítjük el, ennek hossza az alany kerületének kb. egynegyede. A vízszintes metszés közepén a kést lefelé húzva függőleges irányban is behasítjuk az alany héját.
-
A chip szemzés könnyen elsajátítható szemzési mód a szem- vagy rügylapozás (chip szemzés). Akkor is alkalmazható, amikor az alany nem adja a héját. Már nálunk is elterjedten használják a csonthéjas alanyok, a Tilia, egyes Acerek, illetve a pótszemzés esetében.
-
Páfrányfenyő szaporítása - Magvetés. A Páfrányfenyő - Ginkgo biloba kétlaki növény. Csak olyan termős példányokról szedjünk magot, amelyek mellett porzófa is áll, mivel a magányosan álló nőpéldányok terméketlen magot hoznak. A szilva nagyságú, húsos burkú páfrányfenyő mag késő ősszel érik, és a lombhullás után hullik a földre.
-
Az oltás szervátültetésen alapuló vegetatív szaporítási mód, amellyel egy növényi részt áthelyezünk egy másik növényre azzal a céllal, hogy a partnerek az összeforradás után egy növényként folytassák életműködésüket.
-
Jegenyefenyő szaporítás - A jegenyefenyő felálló toboza szeptember második felében érik. Ezután a toboz pikkelyekre hullik szét, és csak a nyársszerű, felálló toboztengely marad (sokszor évekig) a fán.
A tobozokat a teljes érés előtt 1-2 héttel célszerű megszedni, akkor, amikor még zártak, de a csúcsuk körül néhány pikkely már megpattant.
-
Cédrus szaporítás - Magvetés. Hazánkban kevés magtermő korú cédrus fa van, azok magja sem 100%-ban csíraképes.
Ennek ellenére lehetőleg törekedjünk hazai gyűjtésű mag vetésére a jobban csírázó vagy esetleg olcsóbb importmag helyett.
-
Hamisciprus szaporítás - Hajtásdugványról a puha árlevelű juvenilis formák (az ún. retinospóra alakok) gyökeresednek a legjobban: Chamaecyparis l. 'Fletcheri', 'Ellwoodii', 'Blue Surprise', Chamaecyparis pisifera Squarrosa, Filifera stb.
A pikkelylevelű alakok közül általában az új fajták szaporíthatók dugványról.
-
Leyland ciprus szaporítás - A leylandi ciprus hajtásdugványozása az egyetlen eddig alkalmazott szaporításmódja (hibrid származása miatt nem terem magot). Az irodalom a nyári dugványokat a hajtásbeérés kezdetén megszedve (július-augusztusban) tartja a legjobbnak. A dugvány talpát ott kell megvágni, ahol a szár színe már zöldből sárgába váltott, de még nem barnult meg.
Leyland ciprus 60-80 cm
-
Kínai mamutfenyő szaporítása - A 30 évesnél idősebb fákról szedett mag Magyarországon is legalább 10-20%-ban csíraképes.
A kis tobozokat október végén, a lombhullás után szedjük, mielőtt még a fán kinyílnának. Száraz helyiségben, sekélyen elterítve, szobahőmérsékleten 1-2 hét alatt kipereg belőlük a mag, amit kissé megszárítva zárt edényben (pl. befőttesüvegben) tárolunk a tavaszi magvetésig.
Vegetatív szaporítás
Az ivartalan szaporítás, vegetatív szaporítás - a saját gyökerű növények előállításának főbb módjai:
- Tőosztás - Tőosztása vegetatív szaporítás egyik formája fáknál, cserjéknél és évelő növényeknél.
- Bújtás - Ivartalan szaporítási mód, amely során a talajba lehajlított, vagy a tő körül laza, nedves homokkal feltöltött vesszőket járulékos gyökerek képzésére serkentjük.
- fás dugványozás
- hajtásdugványozás (zöld és félfás dugványozás)
- gyökérdugványozás
- mikroszaporítás
Xenovegetatív szaporítás (oltás és szemzés), ezen belül
- üvegházi oltások
- szabadföldi oltások és szemzések
Vegetatív szaporítás
A vegetatív szaporításkor a növény valamely részét, szárát, gyökerét teljes regenerálódásra késztetjük, így lesz belőle saját gyökerű növény.
A vegetatív szaporítás előnyei az oltással szemben:
- az esetek többségében egyszerűbb és kisabb szaktudást igényel, mint az oltás
- a későbbiekben nem kell tartani az alany sarjadzásától és egyéb hátrányoos hatásaitól
- a növekedés egyöntetűbb lesz, mint a kiegyenlítetlen magpopulációból származó alanyokra oltva
Hátrányai
- egyes növények saját gyökerén kezdetben gyengébben fejlődnek és érzékenyebbek, mint erős növekedésű magonc alanyra oltva.
- a nehezen gyökeresedő fajták szaporításához speciális és költséges termesztőberendezésekre van szükség
- egyes fajták ilyen módon nem vagy csak igen csekély hatékonysággal szaporíthatók.
Dugványozás
A dugványozás során a növények valamely ivartalan részét - szár, levél, gyökér késztetjük regenerálódásra, járulékos gyökerek, járulékos hajtások képzésére.
A növényrésztől függően ezek lehetnek:
- szárdugványok, hajtásdugványok
- Levéldugványok leveles dugványozás
- gyökérdugványok
A szárdugvány a fásodottság fokától függően lehet zöld vagy félfás, fás állományú. A díszfaiskolai gyakorlat a leggyakrabban a fás dugványozás
A fás dugványok gyökeresedésének folyamata:
A fás dugványok gyökeresedésének látszólag egyszerű, valójában azonban igen sokrétű folyamat.
- Gyökeresedés a kihajtás előtt: Azok a fajok gyökeresednek így, amelyek fás dugványain a gyökérelemek, az ún. preformált gyökerek már eleve jelen vannak. pl. Salix, Ribes, Cydonia, valamint azok amelyek dugványai a tartalék tápanyagok mellett a szükséges hormonokat is tartalmazza pl. Forsythia, Philadelphus. A kihajtás előtti gyökeresedést elősegíti ha a dugványtalpnál valamivel magasabb a hőmérséklet, mint a csúcsrügyeknél, amelyek így nyugalomban maradnak. Fordított esetben a gyökér és hajtásfejlődés egyszerre indul, sőt, ha túl meleg a talajfelszín és hideg az altalaj a kihajtás megelőzi a gyökeresedést.
- Gyökeresedés a kihajtással egy időben: Ez a közepes gyökeresedőképességű fajok sajátossága. Ezek a fás dugványok rendelkeznek a szükséges tápanyag tartalékokkal, de egyéb bioaktív vegyületekkel, hormonokkal vitaminokkal nem. A gyökérképződés csak azután idulhat meg, ha a megpattanó rügy, és a fejlődő hajtás előállította ezeket a vegyületeket. pl. Spiraea, Tamarix.
- Gyökeresedés kihajtás után, az előző évi fás részből. Ily módon gyökeresednek a vékony dugványok, amelyeknek a gyökér differeciálódásához, majd a gyökérnövekedéshez az új hajtások által termelt szerves tápanyagokra is szükségük van, valamint a melegigényes növények, pl. Vitex amelyek csak a talaj tartós átmelegedése után hajtanak ki és gyökeresednek. Addig a hajtást a gyökértelen fás dugvány látja el vízzel és szervetlen tápanyagokkal. Ilyenkor a talaj egyenletes víztartalma különösen fontos lehet.
- Gyökeresedés kihajtás után a z új hajtás etiolált alapjából: Egyes Spiraea fajokra jellemző ez a gyökeresedési mód. Fontos a fás dugvány csúcsának felkupacolása.
A fás dugványok gyökeresedésének folyamata
Az eltűzdelt fás dugványok gyökeresedésének mechanizmusa sok tekintetben azonos egy meggyűrűzött leveles bújtványéval.
Elegendő vizet kap, asszimilálni tud, de a levelek által termelt szerves tápanyagok a háncsban lefelé vándorolva nem tudnak lejutni az anyanövénybe, illetve a gyökérzetbe, hanem megrekednek a dugvány talpánál.
A dugvány nyírkos közegben, sötétben van, itt kezd regenerálódni. A regenerálódás három nagyobb szakaszra osztható:
- Az első szakaszban a dugvány hegszövetet képez, kalluszt fejleszt, hogy beforrja a rajta ejtett sebet
- a második szakaszban a dugvány alja kissé megvastagszik a felgyülemlett tápanyagoktól és az elsődleges kéreg gyarapodásától
- a harmadik szakaszban bekövetkezik a változás, a kambriális szövetekben gyökérkezdemények fejlődnek, amelyek kifelé növekedve és fokozatosan differenciálódva mint látható járulékos gyökerek törnek elő.
A dugványok gyökeresedését befolyásoló tényezők
Faj Fajta
A különböző növényfajok gyökeresedése különböző.
Általában elmondható, hogy a cserjék, különösen az elfekvő ágúak, jobban gyökeresednek, mint a fák, a vízes termőhelyen élők pedig szintén jobban, mint a száraz termőhelyet kedvelők, - rengeteg kivétellel ...
Egy fajon belül is eltérés van az egyes egyedek, így a klónozott fajták között. A termesztendő fajta kiválasztásakor ezért nemcsak az illető fajta megjelenése fontos szempont, hanem annak gyökeresedőképessége is.
Anyanövény kondíciója
Jól gyökeresedő, életerős dugványt csak jó kondícióban lévő növényről nevelhetünk.
Az anyatelepet ezért rendszeresen öntözni, metszeni kell, hogy erős, új hajtásokat hozzon. A hajtásnövekedés feltétele a jó tápanyagellátás. A nitrogénre viszont vigyázni kell.
A túlzottan felpumpált hajtások hajlamosak a rotthadásra, ha pedig életben maradnak, gyökeresedésük elhúzódik. Az ilyen dugvány először nem gyökeresedik, hanem újabb és újabb hajtásokat hoz egészen addig, amíg felesleges nitrogén arány beáll az optimális szintre.
Alapszabályként érvényes, hogy az anyatelepet egyoldalú nitrogéntrágyázás helyett komplex tápanyag utánpótlásban kell részesíteni, a nitrogén mellett adjunk káliumot, foszfort és lehetőleg mikroelemeket is.
A dugványozás időpontja
A legtöbb fás növény hajtásdugványai az év bizonyos szakaszában, adott hajtásállapot elérésekor gyökeresednek jól.
Ez az intervallum a könnyen gyökeresedő fajok és az örökzöldek esetében általában tágabb, a lombhullatóké rövidebb.
A fás dugványoknál ugyancsak vannak gyökeresedési csúcsok és mélypontok, a nyugalmi időpont változásától függően.
