Fogas - Halfajok
- Frissítve: 2023-09-02
Fogas süllő - Pallas lexikon
Fogas vagy fogas süllő (Lucioperea
Sandra Cuv., állat), a csontoshalak sügérfélék családjába tartozó halfaj.
Teste
megnyult, érdes tapintatú s a fej kivételével apró, fésüs pikkelyekkel borított;
feje megnyult, a csukáéra emlékeztet; szája mélyen behasított, zuga legalább a
szem közepéig ér; bársonyfinomságú gerebenfogai közül ugy a felső, mint az alsó
állkapocsban két-két hegyes, erős fog tünik ki, amelyekhez mindkét állkapocsban kisebb hegyes fogak sorakoznak; nyelve sima, fogatlan.
Szine a test hátfelének legtetején zöldesszürke, a has felé ezüstösbe huzó, bizonyos ólmos lehelettel; az oldalakat sötétebb felhős foltok tarkázzák; a pofák barnával tarkázottak; a két hátsörény szürke, sugárközeiben sötét foltok néha 4-5 sorba rendezkednek s ily foltok tarkítják néha a fark sugárközeit is; a többi uszó sárga.
Nálunk 85-90 cm. hosszuság mellett 10 kg. súlyt ér el. Ivása április és május hónapokra esik. A fogas süllő ragadozó hal, mely minden élőt elnyel s még saját faját sem kiméli.
Hazája Közép-Európa, különösen az Elba és Odera meg a Duna
folyórendszere, továbbá néhány délnémetországi tó s a mi Balatonunk. Húsa nagyon izletes.
A fogas süllő-t hazánknak csaknem összes vizeiből ismerjük, a legnagyobbak és legizletesebbek azonban a Balaton ban élnek.
A halászok a kisebbeket süllő, a nagy balatoniakat szorosabb értelemben fogas süllő névvel jelölik s külön fajoknak tekintik; ichtiologusaink azonban kimutatták, hogy a kevésbé izletes husu folyami süllők s a nagy balatoni fogasok, amelyeknek húsa kiválóan izletes, egyazon fajhoz tartoznak. V. ö. Hermann Ottó, A magyar halászat könyve (Budapest 1887, II. köt.).
Receptek