Spárgatök
Spárgatök (úritök, főzőtök, étkezési tök, Cucurbita pepo L. var. oblonga Willd., Cucurbitaceae). Őshazája a trópusi Amerika.
Egyesek szerint valószínű DNy-Ázsia, legújabb kutatások szerint Afrika.
Két változata van: bokor (szára 50-80 cm) és indás (szára 3-4 m). Az utóbbit csak kisebb területen, inkább házikertekben termesztik.
A spárgatök lágy szárú, egyéves, erős gyökérzettel rendelkező növény. Főgyökerű. Nagy levelei tenyeresen karéjosak. Levélnyele hosszú, üreges és bordás felületű.
Az egész növény serteszőrös. Levélnyelein és erein tüskék is találhatók.
Virágai nagyok, egylakiak. Termésének alakja. megnyúlt, hengeres. A guggon ülő (bokor) Spárgatök termése a kocsány felőli részen csak fiatal korban bordázott, s később ezek a bordák kisimulnak.
Az indás spárgatök termése erősebb bordázatú. Magja tojás alakú.
Ezermagsúlya 150-200 g. Tápértéke nem nagy, inkább étrendi jelentősége van.
Mélyhűtve a téli zöldségellátásban van szerepe. Rövid idő alatt nagy tömeget terem. Termőfelületeinek túlnyomó része a Duna- Tisza közén és a városellátó övezetekben található. Csányon jelentős mennyiséget termesztenek belőle.
Melegigényes, fagyérzékeny növény. Magja csak 12 C°-on kezd. csírázni. Optimális hője 25 ą 7 C°. -1,5 C°-on az egész növény elpusztul.
Zavartalan fejlődéséhez sok nedvesség kell. Szereti a humuszban gazdag talajt, egyébként talajban nem válogatós, ha elegendő tápanyag áll rendelkezésére, szinte mindenhol megterem.
A zöldséges forgók első szakaszába kerül.
Nagyon jól fejlődik frissen feltört gyepes talajban. Gyors fejlődése miatt elő- és utóterményként termesztik.
Előtte általában áttelelő salátát, spenótot, zöldhagymát retket, korai karalábét, utána céklát, téli retket, salátát és karalábét termesztenek.
Köztesként elsősorban csemegekukorica jöhet számításba.
Hatalmas lombjának ős termésének fejlődése sok tápanyagot igényel.
A Spárgatök a friss trágyázást v. a fészektrágyázást meghálálja. Alaptrágyaként adott nagy mennyiségű érett istállótrágyát még foszfor-, káli- és nitrogén-műtrágyákkal kell kiegészíteni. Talajelőkészítése azonos a sárgadinnye talajelőkészítő munkáival.
A spárgatök magját állandó helyre vetik általában március végén, április elején, szaporítása palántaneveléssel is történhet.
Fészkenként 4-6 magot vetnek.
A vetést a folyamatos áruellátás érdekében július közepéig 8-10 naponként megismétlik.
Korai termesztésnél az előnevelt palántákat 8 X 8 cm-es, v. 8 X 10 cm-es gyep- v. tápkockába ültetik ki ápr. végén, máj. elején.
Palántanevelésének időtartama 4-5 hét.
A korán vetett vagy kiültetett növényeknek magas peremű fészket, ún. tökfészket készítenek, amelyet fagyveszélykor takarnak v. üvegtetővel ellátott 50 x 50 cm-es fakeretet (tökszekrény) helyeznek a fészekre.
Tenyészterülete: 100-150 X 80-100 cm (guggonülő), 150-200 x 150-200 (indás).
Vetőmagszükséglet helybevetéshez 3-5 kg/kh, palántaneveléshez 0,8-1,5 kg.
3--4- szeri kapálással talaja porhanyó és tisztán tartható. Az első kapáláskor két, a második kapáláskor egy növényt hagynak. egy-egy fészekben. Különösen fontos a másodterményként vetett tök öntözése.
Termésszedése máj. végétől júl. végéig folyamatosan, esős nyáron még aug.-ban is tart.
A spárgatököt gazdaságilag érett állapotban szedik.
A fiatal termések leszedése új virágok, ill, termések képzésére serkentik a növényt.
Az indás Spárgatök szedése egy-két héttel később kezdődik. A termést. kis kocsányrésszel együtt, késsel vágják le. Kosarakban v.. ömlesztve szállítják. Szabvány szerint osztályozzák.
Termése öntözött területről 200-220 q/kh, öntözet lenről 120-140 q/kh.
Általában melegágyban hajtatják. Gyep- vagy préselt földkockába ültetett palántából egy ablak alá 1 db kerül. 20 C°-os talajhőmérsékletnél ültetik ki.
Fejlődése során a melegágyi kereteket időnként magasabbra kell emelni. Termésének fejlődéséhez 8-9 hét szükséges. Egyes helyeken palántáit melegágy helyett ún. hajtatóvödrökbe ültetik.
Magtermesztés.
A Spárgatök idegen-beporzó növény.
Magtermesztése esetén az egyes fajták között 600-800 m-es izoláló távolságot kell hagyni.
Lombozatra, később termésszínre, alakra, magvaláskor magszínre és alakra szelektálnak.
A magot nem kell mosni, napon szárítják és száraz helyen tárolják. Várható magtermés 2 q/kh.
Két fajtának van termesztési jelentősége: Indátlan fehér, Indás fehér.
A tarka héjú Cococella csak különlegesség. A nemesítés fő célkitűzései: a rövid tenyészidő, a hidegérzékenység és a nedvességigény csökkentés, a termőképesség és betegség- Cladosporium, Erysiphe, Peronospora stb.) ellenállóság növelése.
A növény termete legyen indátlan vagy csak egészen rövid, kúszó szárú.
Termése egyenletesen vastag, henger alakú, borda nélküli, 3-4 kg-os súlyú; héja sima, tejfölfehér, tompa fényű, vékony, de szívós legyen, hogy a szállítást jól bírja.
Húsa eléggé vastag, tömött, de nem gyor-san vénülő, jól gyalulható, a konzerválás - különösen a mélyhűtés - igényeinek megfelelő legyen. Utónövényként (ősszel) termesztett fajtánál szóba jöhet a jó tárolhatóság is.
Virágai egylakiak, szerkezetük azonos a dinnye- és uborkavirágokéval. Így nemesitésének módszere is azokéhoz hasonló.
A peronospora (Pseudoperonospora cubensis), a mézgás varasodás (Cladosporium cucumerinum), az uborka-lisztharmat (Erysiphe cichoracearum), az uborka- és dinnyevész (Corynespora melonis). Állati kártevői: levéltetvek .(Aphididae), takácsatkák (Tetranychidae).
